A világ - mint tudjuk - tele van igazságtalansággal. Talán még a kisebbek közé tartozik, hogy Jules Massenet Manon c. operáját ma - feltehetőleg - sokkal kevesebben ismerik, mint Giacomo Puccini később született Manon Lescaut c. művét.
Massenet Manonja - a másik nagy műhöz képest - szabályos, kiegyensúlyozott, logikus. Elsőre, mondhatni, kellemes, de érdektelen. Hanem azután kezdenek visszajárni, visszhangzani az ember fülében a dallamok, s már nem is olyan egyszerű a képlet...
Manon itt egy könnyelmű fiatal lány, aki - az alkalommal élve, "hirtelen felindulásból" - megszökik az ugyancsak ifjú Des Grieux lovaggal. Amúgy a zárda várta volna. A lovag azonban anyagilag jórészt apjától függ, s Manon szerelme a kettős nélkülözésben hamar kihűl. Különösen, hogy sajnálja is a jó családból való Des Grieux-t, akit lényegében tönkretesz és hát újabb hódolója is akad, aki - hogy stílszerűek legyünk - anyagilag is potens. :-)
A zord apa megtudja, hol laknak a fiatalok és el akarja raboltatni onnan a fiát. Manon pedig megtudja ezt, de nem szól párjának, hanem belenyugszik. Közös asztaluknál - amely valahogy szerelmük jelképe - szomorúan, búcsúzva nézi az ifjú lovagot, amint a közös idilli jövőjükről énekel. (En fermant les yeux..., Roberto Alagna tenort halljuk.) Az áriában lefesti a paradicsomot: erdőt, kis házat, patakot, madárdalt - a miénk lesz, ha akarod, Manon... De már jönnek is az "emberrablók", s Manon hallgat...
A lány azután "összejön" a gazdag hódolóval, de persze nem boldog, a félvilág császárnője, ahogyan ez a részlet mutatja (Renée Fleming énekel, lásd a Hangosak és szépek c. bejegyzést is). Hanem, a fülébe jut, hogy Des Grieux papnak állt, s hogy a dolog nemsokára véglegessé válik. Ismét felgyúl a szerelem - vagy csak a a kihívást érzi, vajon ő-e az erősebb - s Des Grieux nyomába ered.
A Saint Sulpice templomban szolgálva az ifjú úgy érzi, megmenekült a múlttól, de korai az "öröm". Az "Ah! fuyez, douce image" áriában - a temlomban egyedül maradva - kéri az urat, tisztítsa meg a lelkét, mert mindegyre egy édes, régi, kísértő látomást lát...
Egyszer aztán Manon is megjelenik a templomnál, s először is bocsánatért majd mindjárt Des Grieux-ért fohászkodik ugyanahhoz az úrhoz, akihez - másért - korábban Des Grieux. Amikor pedig meglátja "az exét", rohamra indul. Most a fiú bocsánatáért esdekel, a múlt eltörléséért, s amikor érzi, hogy nincs teljesen veszve az ügy, még inkább beleerősít.
Jöjjön a templomjelenet videója. ( "Duet Act III" vagy "Saint Sulpice Duet" vagy "Saint Sulpice Scene") Jó énekesi és színészi teljesítmény esetén ez óriási jelenet, amelyben forró érzelmek és kétségbeesett szándékok csapnak össze. Manon a fiúhoz simul, aki kétségbeesetten állítja, hogy már semmi sem a régi. Manon válaszul ezt suttogja - persze énekelve - neki: Nem az én kezem-e, mely fogja a tiéd, Nem az én hangom-e, amely simogat Nem az én szemem - amelyet imádtál - Ragyog-e rád a könnyek fátyolán át? (Hogy miért kell Manonnak mindjárt kezdetben s a templom mellett a földre kerülnie? Kérdezd a rendezőt.) A legdallamosabb rész, "N'est-ce plus ma main": 1:10 számláló. A dallam itt könnyed és fülbemászó - mint egy operettben, mint egy romantikus filmben, mintha mindig is ismertük volna. (Talán a későbbi művek szerzői tettek róla, hogy így legyen? :-) ) Natalie Dessay és Rolando Villazón énekel.
Akárhogy is, a nők néha nagyon meggyőzők tudnak lenni, a pár együtt távozik, adieu papi karrier! S már nincs sok hátra. Des Grieux - Manon tanácsára - kártyával próbál pénzt szerezni, de csalásért - Manonnal együtt - elítélik. A lovag persze kiszabadul, ám Manont az akkor félelmetes újvilágba akarják kitoloncolni. Des Grieux erővel ki akarja szabadítani, nem sikerül. Manont még az indulás előtt elhagyja az ereje, s kedvese karjaiban meghal.
Az utolsó percekben együtt emlékeznek éppen erre: Nem az én kezem-e, mely fogja a tiéd, Nem az én hangom-e, amely simogat... Nézünk bele ebbe is ( Natalie Dessay, Rolando Villazón).
Persze Manonra nem lehet haragudni. Bár tökéletesen szerencsétlenné tette Des Grieux-t, azt hiszem, annak megérte. Halálával pedig tényleg levezekli minden bűnét, ha volt egyáltalán ilyen.
A fenti rövid kivonat is mutatja, hogy a Manon tág teret ad a rendezőnek. A Los Angeles Opera modernre hangszerelt előadásának előzetesét láthatjuk a sokatmondó "Sex and the Opera" címmel. Az még csak hagyján, hogy Manon kombinéban császkál, de hogy szőke Marylin Monroeként rúdtáncos is legyen? Azért persze jó lehet így is.
A kiváló és csodaszép Anna Nyetrebkót, csakúgy mint méltó partnerét, Rolando Villazónt, már láttuk e blogban is korábban (bejegyzések: Hangosak és szépek, Villazón visszatér?).
Puccini műve rohammal veszi be az ember szívét. Masseneté a bensőnkbe lopózik, s magunk sem vesszük észre, hogyan lesz úrrá lesz rajtunk. Nekem Puccini Manonja "keményebb csaj". Masseneté kis madár, aki a vágyak vonzásában él, de őszinte és nem akar szándékosan rosszat a kevés idő alatt, amíg e világon van. Vele találkozni egyszerre csoda és természeti csapás.
Nos hát, Puccini vagy Massenet - ez itt a kérdés, kedves Olvasó.
