A nyári forróságban érdekes levélpárbaj jelent meg a sajtóban Mozart Don Giovanni c. operájának RockGiovanni c. átdolgozásával kapcsolatban, amelyet a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon mutattak be a nagyérdeműnek ezen a nyáron. 

Kovács János, a neves karmester felháborodott az átdolgozáson. Mondanivalója tömören: "Megengedhetetlen dolognak tartom, hogy klasszikus remekműveket ilyen módon interpretáljanak." Azt viszont bátorítja, hogy bárki szabadon művet alkothasson az örökzöld Don Giovanni témára. Mozartot nem kell "kiigazítani", ha ez az ára az opera népszerűsítésének, akkor inkább ne legyen népszerűbb.

Az egyik alkotó, Szüts Apor, válaszának  a vita szempontjából legfontosabb eleme: "jó-e, ha olyan előadásokról, és zeneművekről alkotunk véleményt, amelyből egyetlen hangot sem hallottunk?"

Kinek van igaza? Nos, szerintem a lényegben egyikőjüknek sincs.

Ha Szüts Aport követném, hallgatnom kellene, mert nem mentem el Miskolcra megnézni a művet. Mostanában nem megyek el a Bartók Plusz Operafesztiválra, mert nekem az új irányvonal nem tetszik. Már ez utóbbit sem mondhatnám, mert nem voltam ott. Mégis úgy gondolom, bizonyos dolgokat a tömegkommunikációból és informálisan szerzett ismeretek alapján is el tudok dönteni. Nyilván fokozottan igaz lehet ez a nagy tapasztalatú zeneművészre, Kovács Jánosra, aki egy kritika alapján írta meg véleményét. Én egyébként Mezei Néző élménybeszámolóját ajánlanám (szerintem profi kritikának is kiváló).

Kovács Jánossal szemben viszont  én Szütsék megközelítését sem tartom megengedhetetlennek. A "megengedhetetlen" szó számomra eléggé baljósan hangzik, megengedem természetesen, hogy Kovács János nem hivatalos eljárásokra gondolt. 

Viszont az opera tényleg nem olyan népszerű ma, mint korábban volt. Persze a XIX sz. olasz operaelőadásait nyilván nem tudjuk visszaállítani, az úri közönség ma már  nem kap hajba egy-egy bemutató kapcsán. :-) Az előadásokon valóban feltűnik, hogy nagyon kevés a fiatal. Már persze, ha nem kifejezetten nekik szervezett - ha nem mész el fiam, akkor ... - előadásról van szó.

Mi lehet a baj? Napjaink két nagy tenoristája Marcelo Alvarez és Ramon Vargas például elég világosan rámutatattak az okokra  ( Alvarez-interjú és Vargas-interjú). Már "csak" a megoldásokat kellene kitalálni, kipróbálni. Pár - bizonyára nem eredeti ám elég fura - ötlet az előbbiek kapcsán már nekem is eszembe jutott. 

A RockGiovanni vagy rockoperák igazi operaként való "eladása" engem nem győz meg, hogy ez a népszerűsítés útja. Bár minden lehetséges.  A rockfesztiváli operasátor megfontolandó, ha a zene és ének érintetlen marad. De talán ki sem kellene menni a színházból, elég lenne megszabadulni az operaelőadások hagyományos manírjaitól és a zenével összefonódva valódi drámai előadásokat létrehozni. Még az operakedvelőknek is jót tenne. Először talán újra lehetne olvasni Almási-Tóth András Az opera - egy zárt világ c. munkáját (Typotex, Budapest 2008). Persze ki tudja, hogy igazából van-e megoldás, növelhető-e vagy egyáltalán visszaszerezhető-e az opera népszerűsége.