A 2017. május 11-i, pénteki előadást láttuk a feleségemmel. Pár Varázsfuvola előadást persze már láttunk ezelőtt, de meg kell mondanom, eddig még erre tudtam a legjobban figyelni. Talán elég öreg lettem hozzá, hogy ne legyek türelmetlen és felfogjam-elfogadjam ezt a furcsa alkotást.

Alapvetően Mozart és szövegírója művének egy vízióját láttuk, egy furcsa mesét, neonokkal, zombikkal, varázslókkal, egy közönyösen rettenthetetlen férfi főhőssel és kedvesével. Mindezzel éles ellentétben állt a végig nagyon emberi, népi, magyar, sőt debreceni vonásokkal megáldott madarász, akinek horizontja az evés-ivásig és a szerelmeskedésig terjedt.  No, nem mintha ez olyan nagy baj lenne egy férfiembernél. :-)

A műben elhangzó erkölcsi üzeneteket a rendezés - úgy láttam -  nem nagyon poentírozta ki, nem ez volt a fő "csapásirány".

Engem mindenesetre lekötött, gratulálok a rendezőnek (Rusznyák Gábor), a díszlet- és jelmeztervezőnek (Khell Zsolt, Kristina Ignjatovic) és a koreográfusnak (Katona Gábor) a sajátosan vonzó miliő megteremtéséhez. Itt olvashatunk a rendező elképzeléseiről.

Az est nagy felfedezettje számomra Kovács István volt, aki Sarastro főpap basszus szerepét énekelte. Nagyon tetszett a hangja, szép színű, rendelkezik a szükséges vivőerővel, egyenletes, fent sem vékonyodik el. A két nagy ária szépen sikerült, talán a színpadi jelenlétet, súlyt lehetne egy kicsit fokozni. Ez utóbbi  persze a rendezői koncepció kérdése is. Kákán is csomót keresve:  egy kicsit inkább olaszos volt, mint németes, hangszínben, megjelenésben egyaránt. De szereplése mindenképpen az előadás nagy erőssége.

Kovács  hazai és nemzetközi karrierje az internetes információk alapján felfelé ível. Én is a legjobbakat kívánom neki, még sok minden rejtőzhet benne, csak sikerüljön kibontani.

Balczó Péter - néhány nazális hangtól eltekintve -  szépen és megbízhatóan énekelte Tamino szerepét, színészileg is hozta a szerepet. A különlegesen nehéznek mondott képária is jól sikerült.

Remélem, egyszer majd a második számú Taminot, Turpinszky Gippert Bélát is meghallgathatom. Nagyon reményteljesnek tűnt a múlt nyári, miskolci Simándy-gálán, kíváncsi vagyok, hogyan oldja meg, hogy ugyanazzal a hanggal Bánk bán és Tamino is legyen.

Pamina, azaz Molnár Ágnes vonzó színpadi jelenség volt, a kellő mértékig valóságos és eszményi. Tiszta hangjával jól adta át az érzelmeket, a szerep mondanivalóját. Humora is volt, amikor például a férfiről és nőről szóló duettjük végén - a dal és az eszme hatása alatt - majdnem összehajolt a férfinem történetesen jelen levő képviselőjével - Papagenoval. Ha jól értelmeztem a jelenetet.

Donkó Imre Papagenoként majdnem ellopta a show-t. Sajátosan magyar, sőt debreceni jelenség volt, kiváló humorral. Baritonjának vivőereje máris jó, a színe változó. Remélem, hallhatom majd más  szerepekben is.

Az Éj királynőjeként Varga Viktória véghezvitte a szükséges hangi bravúrokat  és színészileg is hitelesnek bizonyult. Talán egy kicsit könnyedebb lehetett volna az ének, rejtettebb a munka. De a feleségem, aki kijárta a sokéves zeneiskolát, le volt nyűgözve - tulajdonképpen joggal.

Az udvarhölgyeknek (Rendes Ágnes, Janovicz Zsófia, Busa Gabriella) hódolatom, tetszettek, jók voltak. Busa Gabriella mezzo hangját különösen ígéretesnek hallottam.

A három gyermek, később clown (aznap Karsai Marianna, Lőrinczi Miklós és Szmutkó Bence) aranyos volt, kedvvel, szépen végigcsinálták, amit kellett. Megvallom, én kisebbekre számítottam, de jó volt ez így, már csak azért is, mert kisgyermekek ne maradjanak fenn sokáig még a Varázsfuvola kedvéért sem. :-)

Öröm volt látni-hallani a nagy idők nagy tanúját, Wagner Lajost az öreg pap szerepében. Hiteles volt és a  hangja még mindig versenyképes.

A kórus ezúttal is multifunkciós volt, statisztaszerepeket is ellátott. Csak gratulálni lehet az érintett tagoknak. A szorosan vett zenei teljesítményük is elsőrangú volt a templomi jelenetekben (karigazgató: Gyülvészi Péter).

A szereposztás tábláján ezen az estén Somogyi-Tóth Dániel és Szabó Sipos Máté egyaránt fel voltak tüntetve karmesterként, de ha jól azonosítottam, az előbbi vezényelt.  A zene mindenesetre akadálytalanul áradt, talán néhány reszelősebb fúvós-megszólalástól eltekintve. Megvolt az összhang a színpad és a színpadi árok között is. Hozzáteszem, én az élő előadáson inkább a színpadra és az énekesekre összpontosítok.

Azért néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet:

- Sarastro Osiris-Isis áriájában a főpap a színpad szélén énekelt, miközben a központi helyen valami lényegtelen mozgásos történéssel sikerült majdnem teljesen elterelni róla a figyelmet. Szerencsére mégis Kovács hangja nyert.  Érdemes lenne az ilyesmire jobban figyelni, talán nem kellene ennyire "rettegni" attól, hogy statikus lesz az előadás.

- Monostatos és csapata (a profi komikus  Böjte Sándorral) egyszerre csak németül kezdett énekelni. Ez történeti-politikai utalás lenne valamire? Hogy ki a gonosz?

- Az öregasszony szerelmes rondasága lehet sokaknak vicces, de szerintem ezt - ilyen módon, tolószék stb. - kiaknázni nem volt méltó az általános színvonalhoz.  Ti. az öregasszony is ember. (Papagena öregen és fiatalon: Zábrádi Annamária).

- Az a fránya szöveg. Sarastro palotája olyan, mint egy lepusztult ház egy építési területen, de az énekelt szövegben finom szépségről, művészetekről lehetett hallani.

- Vissza nekünk a szöveget táblán! :-) Magyarul énekeltek ugyanis, de a szöveg jelentős részét nem lehetett érteni. Talán Simándynál olvastam, hogy ha a szöveg nem érthető énekléskor, akkor a hang sincs jó helyen. Igaz ez vagy sem, Kovács István minden szava érthető volt.

Talán a felsoroltak egyikét-másikát meg fogják változtatni, ki fogják javítani. (Ha nem is e blog miatt.) Akkor még jobban élvezhető lesz az általános hangulat, a rejtélyes mese, látomás a kígyóűzte hercegről, a fura madarászról, a varázsló királynőről és főpapról, fenyegetésről és szerelemről.

Végül is a rendező és művésztársai, ha nem is a klasszikus stílusban, de valami érvényeset hoztak össze abból az anyagból, amelyben egyszerre van jelen a germán erdő és az egyiptomi istenek és ki tudja, még micsoda.

Nézzétek meg, ha és ameddig lehet.