Egyetlen rendezvényre voltunk hitelesítve a feleségemmel a 2016. évi Bartók+ Operafesztiválon és először a műsorban szereplő Richard Strauss-művet akartuk megnézni. Engedtünk azonban a népszerű dallamok kísértésének és inkább megnéztük június 13-án a címbeli koncertet Miskolcon, a Művészetek Házában.
Az internetes források alapján "Hommage à Simándy" azt jelenti, "Tisztelet, hódolat Simándynak". Nem tudom, nem lett volna-e szerencsésebb ez ma már magyarul.
A koncerten először a 70 éves Simándy József Hazám, hazám előadását hallgattuk - vitatható technikai minőségű videofelvételen. Majd a művész fia beszélt apjáról, születésének közelgő 100. évfordulója kapcsán. A fiú, Simándi Péter az Operaház énekkari művésze a tenor II szólamban. Jelen volt a feleség, Hegedűs Judit, egykori balettművész is.
Ezután az est mindenese - a "9 tenor" koncertsorozat kitalálója, rendezője és műsorközlője - hosszan ecsetelte a sorozat történetét s benne az ő szerepét. Nagyon szerényen. Miközben készséggel elismerem az elhangzott érdemeket, én sokkal szívesebben láttam volna egy külsejében és stílusában is profi műsorközlőt a koncert során. Ízlés kérdése persze.
Nem ismerhettem Simándyt személyesen, de az önéletrajzi könyve (1) alapján úgy hiszem, nem nagyon tetszett volna neki sem az egész ünnepség, fölösleges felhajtásnak érezte volna. A méltatás során még a "tenorkirály" kifejezés is elhangzott - ezt aztán tényleg furcsa volt hallani, mert Simándy aligha volt "tenorkirály" - inkább egy talmi csillogást kerülő, igazi művész. Mindezzel persze nem akarom kétsége vonni az emlékezők őszinte érzéseit.
Végül ismertették a fellépők eddigi karrierjét, az elhangzó műveket és két menetben - köztük a szünettel - következtek egymás után az áriák és dalok.
Fekete Attila és László Boldizsár nem jöttek el. A műsorközlő hangsúlytalan félmondata szerint betegség miatt. Kár, hogy nem léptek fel, mert én többek között azért mentem, hogy élőben is halljam László Boldizsárt, akitől nagyon sokat várnék. Feketét már hallottam élőben, először egy debreceni ingyenes operakeresztmetszet-előadáson, egy gyönyörű Che gelida manina-áriával a Bohéméletből, ha jól emlékszem. Ma már persze beérkezett művész, akit mindig jó hallani.
Így hát a következők énekeltek:
Berkes János, Boncsér Gergely, Ottokar Klein, Balczó Péter, Kovácsházi István, Hanczár György (a Simándy Énekverseny 2016 győztese, a Bartók Plusz Operafesztivál különdíjasa), Dékán Jenő, Pataki Adorján, Turpinszky Gippert Béla.
Ezek a benyomásaim:
Berkes János. Inkább a TV operettműsoraiból ismertem régebbről, bár természetesen tudtam, hogy operaénekes. Most - bár már nem fiatalon - hallhattam élőben is, még mindig tisztes profi, versenyképes produkciót nyújtott.
[ Giacomo Puccini: Tosca - Cavaradossi áriája III: felv. - É lucevan le stelle; Kacsóh Pongrác: Rákóczi megtérése – Hazámba vágyom…]
Boncsér Gergely. Mint kiderült, pályája Miskolcról indult. Az Operettszínház debreceni vendégjátékán bonvivánként hallottam először. Érdekes volt most operai szerepkörben látni-hallani. Jó külsejű és további jelentős karrier várhat rá.
[ Giuseppe Verdi: Aida: Radames románca - Celesta Aida; Kálmán Imre: Marica grófnő - Hej cigány…]
Otokar Klein. A honlapján közép-európai művész, anyanyelve magyar, a koncerten szlováknak jelentették be. Sikeresen megbirkózott a Pavarottit is híressé tevő, bravúros Ah! mes amis áriával és ez önmagáért beszél. Ám én a helyében mégis könnyedebb darabot választottam volna erre a nyári estére.
[ Gaetano Donizetti: Az ezred lánya: Tonio cavatinája – Ah! mes amis; Salvatore Cardillo: Core'n grato - Catari, Catari…]
Balczó Péter. Debrecenből indult, már sokszor hallottuk. Jó és egyre jobb. A második számának végén a magas hang gyönyörű volt.
[Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia – Edgar áriája III. felv. - Fra poco a me ricovero; Lehár Ferenc: A mosoly országa - Szu – Csong dala: Egy dús virágzó barackfa ág]
Kovácsházi István. Nemrég láttuk az Erkel-Színház Bűvös vadász előadásában, korábban pedig az Operaházban, az Árnyék nélküli asszonyban. Nagyon rokonszenves, beérett művész, tényleg "németes", wagneri színű és szintű hanggal. Ha Simándy lehetett tenorkirály, ezen az estén Kovácsházi volt - minden allűr nélkül - a sztár. Bár gyanítom, ő sem örül annyira ennek a szónak.
[ Richard Wagner: Lohengrin: Grál elbeszélése - In fernem Land; Lehár Ferenc: A mosoly országa - Vágyom egy nő után…]
Hanczár György. Jelenleg világos, lírai tenor, de a zenekart azért jól átviszi. Mosolyog, énekel és igazi, értékes előadást nyújt. Zenél. Nem lep meg, hogy a Simándy-énekverseny nyertese.
[ W. A. Mozart: A varázsfuvola – Tamino képáriája - Dies bildnis ist bezaubernd schön; Agustín Lara: Granada]
Dékán Jenő. Korrekt teljesítményt nyújtott, a magas hang a Stretta végén természetesen megszólalt. A helyében mégis könnyedebb darabot választottam volna erre a nyári koncertre.
[ Giuseppe Verdi: A trubadúr - Manrico áriája III. felv. - Di quella pira; Ruggero Leoncavallo: Mattinata ]
Pataki Adorján. A hangját szépnek és súlyosnak hallottam, már most is jó és még sokat várhatunk tőle. Remélem, egyszer teljes előadásban is hallhatom.
[ Giuseppe Verdi: Requiem: Ingemisco; Giuseppe Verdi: Otello – Otello halála – Niun mi tema ]
Turpinszky Gippert Béla. Sokoldalú hanggal rendelkezik, jól énekelt és még képes lehet majd meglepetésekre. Ami egy tenornál nem mellékes, átlagon felül kellemes külseje is van.
[ Ernesto De Curtis: Non ti scordar di me; Giacomo Puccini: Pillangókisasszony - Pinkerton áriája: Addio fiorito asil]
A seregszemle tehát kiválóan sikerült, jó volt látni-hallani a "nagy öreg" Berkest, a csúcson levő Kovácsházit és ugyanilyen jó volt, ahogyan "bemutatkozott" a 30-40 körüli tehetséges utánpótlás is. Talán mégsem kell félteni annyira az opera jövőjét, lesz, aki átviszi a fogában tartva a túlsó partra - ha szabad ilyet mondani.
Az est talán legnagyobb sztárja - a koncerten elhangzott ismertető és a honlapja alapján - a karmester János Ács (Ács János) volt, aki szintén lemondás révén került be a közreműködők közé. Fölényes zenei sőt tánctudásáról is meggyőződhettünk. A Miskolci Szimfonikus Zenekar lelkesen és pontosan, az énekesekre is figyelve követte karmesterét. A híres operarészletekből álló zenekari betétszámok nagyon jót tettek a műsornak.
Viszont szélen ültünk és az az egész előadás alatt zavartak bennünket a ránk telepedő fotósok és videósok azzal együtt is, hogy láthatólag mindent megtettek a nesztelenségért. Talán másképp kellene rögzíteni az előadásokat, anyaggal ellátni a tudósításokat.
A foci EB már ment akkoriban, a Szinva-parton, a központban nagy élet volt este a kivetítők körül. Alig pár lépésre ettől, egy csendes hegyi utcácskában volt a panzió, amelyben aludtunk, s amely sajátos hangulatával és mérsékelt árával hozzájárult kultúrkirándulásunk sikeréhez.
A feleségem hazafelé az autóban egyszer csak azt mondta, ebben a műfajban a 9 nem feltétlenül több, mint 3 vagy akár 1. Így igaz, amit láttunk, kiváló seregszemle volt. De szinte mindegyik fellépőt meghallgatnánk egyenként, egy-egy teljes koncerten is.
(1) Simándy József: Bánk bán elmondja, Zeneműkiadó, Budapest, 1983, 304 oldal, ISBN: 9633304628
