November 22-én néztük meg az Erkel Színházban Puccini A Nyugat lánya c. operáját. Elég könnyen kaptunk az interneten jegyet, a nézőtér a képernyőn némileg foghíjasnak tűnt.

Ezeket "baljós" előjeleknek értékeltem és végül valóban nem igazán szerettem az előadást. 

A legnagyobb bajom a rendezéssel volt. Vaszilij Barkatov modernizálta a darabot. A rendező interjúja alapján Nyugat-Európába papírok nélkül érkező emberekről van szó, akiket az otthoni pénzzavar, adósság hajt. Az első felvonásban az aranyásókat felváltó illegális munkavállalók a szokásos vadnyugati ivó helyett egyfajta TÜZÉP-telepen, nagy (de nem elég nagy, lásd werkvideó, később) átmérőjű csövekben ütöttek tanyát. Egy másik helyszín egy polgári lakás volt, ez lett volna Minnie kunyhója a hegyekben. A levélosztást az internet bekapcsolása és az üzenetek letöltése helyettesítette. Sajnos - ahogy én láttam - elég szürke és érdektelen volt minden és a zenével sem harmonizált.

A szöveggel is előfordult ütközés. Volt például, hogy Ramirez, a bűnbánó bandita azt énekelte, hogy ha csak egyik keze szabadon volna, megölné magát. Miközben - ha jól láttam -  mindkét keze szabadon volt de mégsem tette, amit énekelt. Volt munkás, ha jól emlékszem, amerikai állambeli hazájáról énekelt, holott az elég valószínűtlen, hogy onnan kellett illegálisan Nyugat-Európába jönnie dolgozni. Johnson - aki, mint kiderült, Ramirez, a bandita - a szöveg szerint Sacramentóból érkezett. Van Európában Sacramento vagy neki is az Egyesült államokból kellett Nyugat-Európába jönnie? Sajnos, arra már nem emlékszem, hogy pontosan mit is akartak elrabolni az illegális munkavállalók táborából (arany, ugye rendezőileg nem jöhetett szóba), de hogy a szövegben "arany" szerepelt, az biztos. 

A szereposztás sem igazán Nyugat-Európa-konform. Szerepel rajta "seriff", "aranyásó", "Billy Jackrabbit, indián", "José Castro, mesztic férfi". Igaz, seriff az Egyesült Királyságban is van, bár a feladatköre nem biztos, hogy az,a mint az operában.

Itt látható a próbákat bemutató "werk" videó, itt pedig a kész művet népszerűsítő. Én sajnos arra jutottam, hogy ez az "átigazítás", "modernizálás" nem sikerült. Talán értem a koncepciót, de lehetett volna tisztelni a nézőt annyira, hogy nyilvánvaló következetlenségeket nem tolunk az arcába. Elronthatja a katarzist. 

Johnson-Ramirez, a "rendes" bandita Boncsér Gergely volt. Szépen énekelt, de én aggódom, vajon nem megy-e a hangja rovására, ha ilyen intenzitással használja. Fizikailag megfelelt a szerepnek, ahogyan egy valamikori operett-bonvivántól illik is. Magas volt, sovány és jóképű. Talán nem elég félelmetes, bár igaz, csak amolyan kényszer szülte bandita, akire az apja hagyta rá a rablóbandát.

Minnie az aranyásók csaposleánya, a kocsma tulajdonosa, az illegális munkásoknak talán büfése vagy egyfajta szociális munkás, akinek szinte ez a társaság a családja. Bátori Éva keltette életre. Hangilag jól hozta Minnie-t, színészileg is igyekezett valamiféle tűzrőlpattant nőszemélyt életre kelteni, azonban, megítélésem szerint, a Boncsér-féle Ramirezhez másik Minnie illett volna. Vagy, fordítva, ezt a Minnie-t másik, hozzáillőbb Ramirez tehette volna igazán boldoggá. 

Rance seriffet Alexandru Agache játszotta elég meggyőzően de feltétlenül gyönyörű, kidolgozott baritonhangon. 

A kulcsjelenetben Minnie kihívja a szenvedélyes kártyás Rance-t egy kártyapartira, amelyben Ramirez élete a tét. Szerintem ez a jelenet nem kapott elég hangsúlyt és itt is látszott, hogy Minnie valahogy súlytalanabb volt a kelleténél.

A vége, amikor az eredetiben sebesülten elfogott Ramirezt fel akarják kötni a felháborodott aranyásók, de megjelenik Minnie és megmenti, szinte érthetetetlen volt. Itt található néhány értelmezési kísérlet. Mindegy,  Boncsér szépen énekelte Ramirez híres áriáját.

Az előadás többi résztvevője rendben tette a dolgát. Az aranyásók/illegális munkások  között pedig számos nagyon jó hang kínálta magát nagyobb szerepre várva. 

Hát tömören így láttam ezt az estét. Ttalán én nem voltam igazán formában?