Nem hagy nyugodni a Pillangókisasszony mióta február elején megnéztük az Erkel Színházbeli előadást. Sok szép részlete mellett mit lehetett volna még és másként? Hogy csinálják mások?

Találtam egy modern, humoros, ugyanakkor erotikus és nagyon emberi részletet a szerelmi duettből.  A szereplők - Yunah Lee és Chad Shelton - úgy tűnik, akkor még nem tartoztak az opera nemzetközi "élmezőnyéhez" - ha ennek van bármi értelme . Ám a stáblistában feltűnik a rendező - Catherine Malfitano - neve és érthetővé válik minden. Malfitano a korábbi évtizedek nemzetközi hírű énekese volt, de ami igazán fontos, szerepeiben nagyon jó színészi alakítást is nyújtott, nem félt az erős, leplezetlen érzelmeket bemutatni a színpadon - bevállalva mindazt, ami ezzel jár. Ha valaki, hát ő hivatott a Pillangókisasszony megrendezésére.

Egy másik videón - jóval korábban - ő alakítja a Pillangókisasszonyt a szerelmi duettben. No lássuk, mit tudott, amikor még őt rendezték, gondolja az ember. Azt kell mondanom, szerintem ezúttal is csodálatosan alakít, pedig korban már nincs közel a szövegkönyv szerinti  kis gésához. Most mégis teljesen érthető, miért és hogyan varázsolta el Pinkertont miközben küzd japán szemérmességén átsütő szerelmével és vágyával. Partnere, Richard Leech is felnő hozzá. Már nem Malfitanot és Leech-et látjuk, hanem a fiatal hadnagyot és a gésalányt, a kis hegyi házban, a langyos estében és mindez megtörténhet bármikor, akár ma is, nemcsak 1900 körül.

Sok félresikerült sőt szörnyűséges felvétellel is lehet találkozni. Viccesekkel is. Például, amikor már nemcsak Cso-Cso-Szán távol-keleti, hanem Pinkerton is. Hát hová lesz így az egész koncepció? :-)

Lehet, hogy ritkán jön létre a művészet csodája, az ihletett mű, amely telibe talál. Ha ilyen szerencsénk van, örüljünk neki.