Nemrégiben rábukkantam a Youtube-on Antje Bitterlich német szoprán két videójára, amelyeken Melinda két áriáját énekli Erkel Bánk bánjából - ékes német nyelven. Az első magyarul az "Ölj meg engem Bánk", a második pedig "az őrülési jelenet".

A videók alapján a művésznő szépen megbirkózott a szereppel, a hangja kellemes, olykor szinte sugárzik. A hangok mellett a nehezebb ügy, a speciálisan magyar ritmizálás is rendben van, a kíséretben is. Szó sincs arról, amit - profán hasonlattal - mi, a régebbi válogatott focimeccsek nézői gyakran tapasztalhattunk, hogy nem ismertük fel a külföldi zenekar előadásában a saját himnuszunkat.

Talán egy picit több sót-borsot, magyar hevet elbírt volna még a dolog, de ezt már csak a maximalizmus mondatja velem.

Összevetésül meghallgathatjuk az első és második  áriát neves magyar művészektől magyarul is.

Egy kis kutatás a Google-on és kiderül, hogy 2005-ben Flensburgban állították színre a Bánk bánt, még egy rövid ismertetést/kritikát is olvashatunk az eseményről németül. (Igaz, eléggé minimalista előadás lehetett, ami a díszleteket illeti.)

Vajon miért döntöttek a német nyelvű előadás mellett? Amennyire tudom, a keleti operák java részét is eredeti nyelven adják ma már elő, a Ruszalkát csehül, az Anyegint oroszul. Súlyos kiejtési problémák nem lehettek, hiszen a német nyelvben is van "ö" vagy "ü".

A lényeg persze az, hogy kijutott az opera külföldre - e blog angol változatában is keseregtem már azon, miért nem fut úgy, mint például az előbb említettek. Reméljük, hogy - ha lassan is - ezúttal egy fecske is csinál majd nyarat.