A Csokonai Színház műsorra tűzte Bizet Carmen c. operáját. Igaz, a színház még mindig nincs abban a helyzetben, hogy a bérleteseinek automatikusan küldjön egy-egy figyelmeztető e-mailt a soron következő előadás időpontjáról, de mi résen voltunk, idejében megtaláltuk a kitűzött időpontot a színház honlapján és oda is értünk a bérletes előadásra.

A Carmen eredetileg a XIX. század eleji Sevillában és környékén játszódik,  története dióhéjban  a következő (lásd a Wikipédia cikkét is):

Don José, a fiatal tizedes egységével őrszolgálatot teljesít a sevillai dohánygyár előtt, ahol a munkaszünetre kiözönlő munkáslányok jelentik a napi izgalmat. Micaela, a Joséba szerelmes fiatal lány anyja üzenetét hozva meglátogatja Josét. A mama arra buzdítja fiát, vegye feleségül Micaelát, s José hajlik is erre. Nem sokkal később azonban megismerkedik Carmennel, a forróvérű, szabadságszerető cigánylánnyal, aki a munkáslányok legszebbike, s bizony "ráhajt" a jóképű tizedesre. Carment egy verekedés miatt még aznap börtönbe küldik, de José engedi, hogy megszökjön, amiért ő kerül börtönbe.

Egy hónap múlva látjuk viszont hőseinket Lillas Pastia kocsmájában, ahol Carmen végre ismét összefut Joséval, s az érte viselt börtöntől meghatódva, kegyeiben részesíti a férfit. Egyúttal azonban úgy alakul, hogy José már nem térhet vissza a katonák közé, csempésznek kell állnia Carmennel együtt. További néhány hónap (de lehet, hogy csak hét) után azonban Carmennek elege lesz Joséból, és már Escamillo, a sikeres torreádor érdekli. A szerencsétlenné vált (tett) José azonban nem törődik bele ebbe, s elkeseredésében leszúrja a fatalista, nem is védekező, büszke Carment.

Az opera tele van szebbnél szebb zenei részletekkel. Carmen bemutatkozó áriája a "Habanera", amelyben - Josénak címezve - a szerelem természetéről elmélkedik. Nem sokkal ezután - összekötözött kézzel, a börtönbe kísérésre várva - teljesen elcsavarja José fejét a "Seguidilla" c. dal éneklése közben. Arról énekel, hogy Lillas Pastia kocsmájába megy inni és táncolni, de nincs barátja és kellene neki valaki, aki elkíséri és vele marad.

Amilyen szerencsénk van, a "Habanera" és a "Seguidilla" is megnézhető a Metropolitan Opera honlapján. Carmen: Elina Garanca, az eredetileg szőke, lett énekesnő, lásd a Hangosak és szépek c. bejegyzést. Don José: Roberto Alagna, aki anyanyelvi szinten beszéli ennek az operának a nyelvét, a franciát.

A harmadik nagyon emlékezetes pillanat az, amikor José a kocsmában elmondja az akkor még kissé haragos Carmennek, mennyire szereti. Ez a virágária ("Flower song", "La fleur que tu m'avais jetée"), arról a virágról szól, amit Carmen dobott oda első alkalommal Josénak, s talán tényleg meg is bűvölte vele; nem tudott megszabadulni sem a virágtól sem Carmen képétől a börtönben töltött napok alatt, sőt... Az áriát  Joseph Calleja szép hangfelvételén mutatjuk be.

No és persze a torreádor dala ("Toreador song", "Votre toast"), amelyben Escamillo  előadja a kocsmában összegyűlt rajongóinak, milyen is élete, a bikaviadal. Carmen értékeli, de szíve még Joséé. Gino Bechi egy régebbi, humoros filmből való részletben olaszul énekli az áriát. Figyeljük meg ám Carment is, érdemes...:-)

Baranyi Ferenc érdekes írását is megemlítjük.

Az általam látott debreceni előadásban Schöck Atala, a Magyar Állami  Operaház énekese alakította Carment. Gyönyörű, erős, sötét, kiegyenlített  hang, kiváló énekteljesítmény. Felsőfok: még a feleségemnek is tetszett. A cigánylány életre keltéséért is megtett mindent, illúziókeltő külsővel, esztétikusan mozgott, táncolt, de számomra Carmen mégis másmilyen.

A művésznő egy korábbi interjúban ezt mondta: "Én inkább nadrágszerepeket, barokkot, Mozart- és Wagner-operákat énekelek."  Hát, itt lehet a bibi, de azt hiszem, ami most elveszett, pótolható. Remélem még sokat találkozunk Debrecenben is Schöck Atalával. Honnan tudhatnánk meg, hogy van-e köze Schöck Ottóhoz, az egykor volt Metró együttes orgonistájához, zeneszerzőhöz?

Don Josét Cselóczki Tamás énekelte. A középregiszterben tenorja szép színnel szólt, a magas hangok ezúttal nem jöttek könnyedén, de szerencsére jöttek! Bizonyára szándékos döntés volt, hogy külsejét nem igyekezett túlságosan a szerephez alakítani.

Micaela Létay Kiss Gabriella volt, akit korábban már a Ruszalka (lásd a Mesicku na nebi hlubokém c. bejegyzést) címszerepében is hallottunk. Nagyon tetszett, de mind hangilag, mind pedig színészileg a "megszokottnál" kevésbé naív, inkább szenvedélyes Micaelát formált meg. Az ok a tájékozatlan nézőnek csak később vált világossá.

A torreádort Mathieu Abelli francia bariton keltette életre, aki külsejében teljesen megfelel a szerepnek, magas, jóképű, lendületes. Hanem, én úgy tudtam, ez inkább basszbariton szerep, Abelli pedig jelenleg magas, lágy baritonhangon énekel, olykor még a "tenor II" minősítés sem lett volna túlzás. De komoly tehetségről van szó.

Haja Zsolt az Operaházban erőteljesen fejlődik, egy kis szerepben is gyönyörű, magvas baritont csillantott meg. Azért a túlzott hangerőtől óvnám, ha futja is neki rá.

Nagyon tetszettek a cigánylányok, Zábrádi Annamária és Gaál-Wéber Ildikó. A hangi bravúrok mellett náluk megvolt az a tűz és jókedv, amelyet a férfiember a forró mediterrán éjszakában keres.

Ugyancsak tetszettek a csempészek, Filep Máténak teljesen testhezálló volt a szerep. A kórus, a gyerekkórus szépen szólt, az utóbbi tagjai aranyosak voltak. A flamencotáncos Tőke László szintén tetszett. A feleségemnek is. :- (

A zenekar szépen szólt, élvezhetők voltak a felvonások előtti gyönyörű közzenék is, bizonyára sok munkájába került mindez Kocsár Balázs karmesternek. 

A francia rendezőnő, Nadine Duffaut neve felidézi az emberben egy igazi francia rendezői nagyság, Francois Truffaut nevét. Duffaut egy nagyváros latin nyomornegyedébe tette a helyszínt, az időt pedig napjainkba helyezte át. Standard eszközöket alkalmazott, kosz volt, az utcán pedig állandóan verekedtek, felnőttek, gyerekek egyaránt. Még egy Trabant Limuzin roncsra is futotta a színpadon.

Nagyot robbant ezek után, hogy a várakozással ellentétben  a végén nem a tutyimutyi José szúrta le Carment! Hogy jön ez össze az eredeti műhöz való hűséggel, amelyről a rendező nyilatkozott? Nem tudom. Azt sem értem a rendezői nyilatkozatból, hogy ha az eredetiben Carmen csak 16 éves, miért ne lehetne attól - a roma miliőben - nagyon is érett nő. Olyan, amilyet játszani szoktak.

Érdemes az itt írtakat összevetni Balogh József kritikájával is.

Fura, hogy épp az előadás előtti napon találtam és vettem meg kb. 3000 Ft-ért egy eldugott DVD-t az egyik boltban, amelyen egy 1985-ös Carmen-előadás látható a Glyndebourne operafesztiválról. Peter Hall rendezte, Carment pedig Maria Ewing játssza vagy inkább éli - színészileg szenzációsan.

Természetesen a Carment is érdemes megnézni a Csokonai  Színházban. Nekem vannak ugyan kis fenntartásaim, de amennyire meg tudom ítélni, nem marad el a nemzetközi átlagtól.  Tehát nem José szúrta el le! Akkor kicsoda? A színházban minden kiderül. :-)