Hajdanán - a barokk operán talán innen - nyilvánvalónak tűnt, hogy az operát le kell fordítani a helyi közönség nyelvére, s úgy kell előadni. Ennek megvolt az az előnye, hogy a hallgató többet megértett a szövegből, a szituációból és - főleg - tudta énekelgetni magának az operaáriákat, ami szerintem a legfontosabb a világon a néző és az opera szempontjából is.
Nekem mindenesetre sokkal könnyebben megy Gounod Faustjával együtt énekelni, hogy "Ó áldalak, te drága hajlék...", mint "Salut, demeure chaste et pure...". Nem erről az áriáról, hanem szigorúan általánosságban beszélve nem baj, ha esetleg döccen a lefordított szövegben a ritmus.
Az idő tájt talán még technikailag sem volt meg a lehetőség arra, hogy az idegen nyelven énekelt opera szövegét a színházban kivetítve olvashassák.
Talán a fordítások "divatja" is hozzájárult, hogy az 1950-es, 60-as évek nagy magyar operaénekesei - néhány kivétellel - nem lettek nagy nemzetközi sztárok - vagy, ha tetszik, nem lettek még nagyobb nemzetközi sztárok. Döntően magyarul énekeltek, s meglehet, nem volt kedvük/módjuk a repertoárjuk nagy részét idegen nyelven is megtanulni.
Persze külföldi vendégénekest is nehéz volt így fogadni, aki más nyelven tudta a szerepet. Azt hiszem, Békés István Legújabb magyar anekdotakincsében (1) olvastam egykor, hogy egy operában külföldi sztárt fogadtak, aki olaszul énekelt, míg a többiek magyarul. Ment is egy darabig a furcsa olasz-magyar párbeszéd. A haddelhadd akkor tört ki a nézőtéren, amikor - szövegéhez hűen - az asszony azt válaszolta partnere olasz felvetésére: - Mit mondasz?
Aztán az opera népszerűsége - más műfajokéhoz képest - csökkenni kezdett, "elit" műfajjá vált. Megszületett a "felismerés", hogy az operák eredeti nyelvükön sokkal simábban, kifejezőbben énekelhetők. Hogy a szöveg nem érthető, nem baj, aki operába megy, úgyis betéve tudja, miről van szó a műben.
Eljött - vagy kiteljesedett - a különböző nemzetiségű utazó sztárok korszaka is, akiknek - ugyanabban az operában - közös nyelv kellett, természetes volt, hogy legyen az az adott opera eredeti nyelve.
Egy hozzászólásban olvastam egyszer, sajnos már nem tudom hol, hogy az operák eredeti nyelven való megszólaltatása egy nagy operaház találmánya, s igazából az van mögötte, hogy az oda szerződtetett külföldi sztárok angol kiejtése - a lefordított operákban - köznevetséget váltott ki az angol anyanyelvű közönség körében. Ez lehet természetesen szarkasztikus vicc, nem állíthatom, hogy igaz.
Azt hiszem, én a magyar operák esetében - a komoly karaktereknél - nem tudok lemondani a tökéletes magyar kiejtésről. Ennyire nem lehet szétválasztani a történetet és a zenét. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar közeledni fogok Almási-Tóth András rendező nézeteihez (2), aki szerint az opera egységes zenedráma, amelyet helytelen és tulajdonképpen lehetetlen is zenére és játékra/rendezésre szétválasztani. Persze lehet, hogy Almási-Tóth nem erre gondolt. :-)
A nem magyar operák esetében nekem mindegy a nyelv, de azért az idegen nyelv mindenképpen megnehezíti a befogadást. Korábban már írtam, hogy sokra megyünk majd az eredeti nyelvet magában foglaló műgonddal, ha nem lesz közönség.
Azért Roberto Alagnát szívesen hallgatom francia operákban, mert - életrajzából érthetően - tökéletesen beszél franciául és ezt valamennyire még én is kihallom, ha másokkal vetem össze.
Nagyon jó dolognak tartom viszont, ha koncerten egy nem magyar anyanyelvű énekes magyar áriával kedveskedik a közönségnek. Igazi megtiszteltetés ez. Nézzük ilyen szemmel a magyar anyanyelvű Klein Otokár és a szlovák Peter Dvorsky (van-e, ki e nevet nem ismeri) produkcióját, amelyben közösen éneklik leghazafiasabb áriánkat, a Erkel Bánk bánjából a Hazám, hazámat. Itt pedig egy nálunk éneklést tanuló vietnami fiú adja elő ugyanezt. A hangja sokat ígér. A komoly, kőszínházi előadás hatása azonban már függhet az énekes helyes kiejtésétől. Megjegyzem Dvorskynak nem sokat kellene gyakorolnia a helyes magyar kiejtést, ha egyszer meghívnák Bánk Bán szerepére. :-)
Vajon nyelvi szempontból más a film és az opera? Feltehetőleg nem véletlen, hogy Hollywoodban a külföldi színészek - legalábbis eleinte - robotot, külföldi zsarut, latin szeretőt, vízből kimentett idegen lányt stb. játszanak.
Jó lenne tudni, mindez hogyan néz ki az énekesek szemszögéből. Meg lehet-e tanulni egy hosszú idegen operát (közel) tökéletes kiejtéssel? Vannak-e különbségek ebből a szempontból a nyelvek között? Tényleg könnyebb-e olaszul, mint más nyelveken?
Természetesen nem látok bele igazán egy nagy operaház műsorpolitikájába. Sok minden befolyásolhatja a szereplőválasztást, még akár az is, hogy komplett előadások, összetartó, egymást jól ismerő művészcsoportok vándorolnak színházról színházra, nincs mindig mód egyéni válogatásra a szereplők között.
A történeti előzmények és az opera meséje alapján kis mosolygásra-somolygásra adhat okot - miközben megtisztelő - , hogy a Bánk Bánt nem is olyan régen németül is játszották már. Ez volt a "gaz merániak" nyelve, nem? Vajon miért nem jött össze magyarul?
(1) Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs, Gondolat, Budapest 1966
(2) Almási-Tóth András: Az opera - Egy zárt világ - Az operai színjáték alapproblémái, Typotex, 2008
