A Szeress engem, csak kicsikét c. bejegyzésben írtak szerint talán Puccini ábrázolja legszebben a szerelem ébredését.

Folytassuk most ezt a témát Rodolfoval és Mimivel:  az operairodalom egyik legísmertebb szerelmespárja a Bohémélet c. opera első felvonásában talál egymásra.

A Bohéméletről a "Csábítás" c. bejegyzésben már említést tettem, akkor Musetta keringőjét igyekeztem bemutatni. A bohémek: Rodolfo, a költő, Marcelo, a festő, Schaunard, a zenész és Colline, a filozófus egy olcsó párizsi lakásban tengődnek, de nem adják fel, próbálnak hivatásuknak élni és abból meg is élni. A bohémek Schaunard révén némi pénzre tesznek szert, s természetesen elindulnak, hogy a Karácsonyt egy kávéházban megünnepeljék.

Rodolfonak, a költőnek azonban ihlete támad, s elküldi a többieket, hogy majd utánuk megy. Azonban alig marad egyedül, kopognak, s belép Mimi, a csinos, de szegény varrólány, aki egy másik lakásban éldegél. Fura, de azt kéri, hogy Rodolfo gyújtsa meg a kialudt gyertyáját, mert nincs gyufája. Rodolfo segít, de Mimi gyorsan visszatér azzal, hogy nem találja kulcsát. Rodolfonak megtetszik  a lány, s marasztalni próbálja. Amikor Mimi gyertyája újra kialszik, alattomban ő is elfújja a sajátját, ezzel a szoba - a romantikus holdfénytől eltekintve - sötétbe borul.

Így már van ok arra, hogy Mimi ott maradjon a költőnél addig, amíg nem tudnak világot gyújtani, s azután a kulcsot megkeresni. A kulcs keresgélése közben - a sötétben - kezük egymáshoz ér, s Rodolfo elkezdi "fűzni"   Mimit.  Híres áriáját (Ó, mily hideg e kis kéz, "Che gelida manina", "Your hand is so cold") elkezdve megkéri Mimit, hadd melegítse kezével a kezét, kulcskeresés helyett pedig inkább figyeljen a holdfényre, helyezze magát kényelembe, s hallgassa meg, hogy ki ő, s hogyan él.

Mimi - zavarában, s ki tudja, talán másért is - beleegyezik. Az ária természetesen lírai és gyönyörű, de céljának megfelelően határozott és még humor, önirónia is van benne. Rodolfo arról énekel, hogy költő, s mint ilyen, gyönyörű légvárakat épít, de azért megél valahogy. Mimi szép szemei azonban kis tolvajok, akik egyszeriben ellopják, elviszik álmait, terveit, gondolni sem tud többé rájuk. De nem bánja, mert helyükbe költözik a remény...

Itt szólal meg a híres magas C hang (remény, "la speranza"). Végül megkéri Mimit, beszéljen magáról ő is. Szöveg a "köbön", a költői magyar fordításból: "Halljam édes ajkáról/A szép nevét." 

Ramón Vargas énekel, Mimi: Angela Gheorghiu.

Mimi nem kevésbé híres áriája: Úgy hívnak, hogy Mimi ("Mi chiamano Mimi", "They call me Mimi"). Ezt most a kiváló Ileana Cotrubas énekli. 

Mimi áriáját majdnem teljesen végig megtaláljuk a Michigan Opera Theatre promociós videójában is, a lányt játszó Kelly Kaduce színészi teljesítménye szerintem csodálatos.

Az áriában Mimi elárulja, hogy neve igazából Lucia. Egyszerűen él, hímzésből tartja el magát. Egyedül van, otthon készíti el ebédjét, s bár nem mindig megy el a templomba, gyakran imádkozik. Szeret virágokat hímezni, s közben elábrándozni illatukról, s a gyönyörű, pezsdítő tavaszról... Aztán elszégyelli magát, elnézést kér, s ismét menni akar. Ám  az ária befejező részében, amikor Mimi a tavasz ébredéséről beszél, a zene a korábbi játékosság helyett sodró lendületet vesz, s már egy szerelemre vágyó, szenvedélyes nőt állít elénk, bár Mimi a szövegben semmi ilyesmit nem mond. Hát, ez lehet valahol az opera lényege.

A kölcsönös bemutatkozás után már világos kettejük vonzódása egymáshoz, és a szerelmi kettősben Rodolfo "rohamra indul". Mimi ezt jól fogadja, egészen addig, amíg Rodolfo a tettek mezejére nem lépne, ekkor azonban kibontakozik és közli: Önt barátai várják... Rodolfo elkedvetlenedik, de Mimi megvigasztalja, azzal, hogy ő is vele megy. Rodolfo tesz még egy kísérletet: inkább maradjanak a fűtött szobában mindketten, kinn nagyon hideg van, s Mimi megfázhat... Mimi válasza: úgy hozzád simulnék...

Rodolfo harmadik kísérlete: S ha visszatértünk? Mimi az orrára koppint: Ne légy olyan kíváncsi! Ezután egymással viccelődve (Karoljon belém nagysasszony, Szeretsz ugye, Hát hogyne, imádlak) elvonulnak a többiek után. De azért komoly dolog ez már, amit a végső magas hang is jelez: Amor, amor, amor, Szeretlek, szeretlek, szeretlek. A kettősben hangzik el a bejegyzés címét adó mondat is.

A Liceu Opera Barcelona modern Bohémélet előadásából Rodolfo és Mimi szerelmi kettősét látjuk. Ugyanez a Magyar Állami Operaházból Kovácsházi Istvánnal és Kolonits Klárával és gyönyörű magas hangjaikkal a végén.

Rodolfo szerepét László Boldizsár is énekli. Érdekes a korábbi Cotton Club Singers vezetőjét új szerepkörben látni.

Húsz év körül voltam, amikor először hallottam a Bohéméletből részleteket  lemezen, Ilosfalvy Róbert énekelte Rodolfot, Mimit talán Házy Erzsébet. Csodálatos volt, s azután a Csokonai színház is műsorra tűzte, Horváth Bálint (lásd Horváth Bálint - a Tenor c. bejegyzést) énekelte a költőt. Sajnos, bár az énekes a kedvencem volt, egyáltalán nem emlékszem, milyen volt elődásában a híres ária. Ilyen furán szelektív az emlékezet.

Mit tanulhatnak a mai szerelmesek a Bohémélet szerelmespárjától?