Nemrég a Normából mutattam be a hírneves "Casta Diva" áriát, a szopránok bravúrdarabját. Folytassuk most a szopránok dicséretét  Tosca imájával ("Vissi d'arte"), Puccini: Tosca c. operájából.

A Tosca cselekménye röviden: Mario Cavaradossi, a festő és Floria Tosca énekesnő szeretik egymást, Tosca azonban felkelti Scarpia, a nagy hatalmú rendőrbiztos figyelmét is. Cavaradossi egy fontos szökevény elbújtatásával belekeveredik az 1800 körül olasz területen folyó politikai küzdelmekbe, Scarpia letartóztatja és ki akarja végeztetni. Tosca azonban felajánlja Scarpiának magát, ha menlevelet ad neki és a festőnek.

Küzdelem életre-halálra: Scarpia kiállítja ugyan a menlevelet, de már előzőleg parancsot adott a festő kivégzésére; Tosca odaígéri ugyan magát, de amikor a menlevél a kezében van, leszúrja Scarpiát. Végül Cavaradossit leteríti a sortűz, Tosca pedig - hallva a Scarpia halálát felfedező pribékek közeledését - a római Angyalvár faláról a mélybe ugrik.

Tosca imája akkor hangzik el, amikor - a II. felvonásban - arra készül, hogy odaadja magát Scarpiának, ha másként nem tudja szerelmét kiszabadítani.  A szövegben istent kérdezi, alázattal, miért állítja ilyen próba elé, amikor ő vallásos, adakozik, segít az embereken s mindig  a művészetért és a szeretetért/szerelemért élt.

Hasmik Papiant, az örmény származású, élvonalbeli énekesnőt halljuk. Az ilyen kaliberű szopránhangoknál előfordul, hogy a hangszín nem a legkellemesebb, fémes, éles. Papiannak azonban - legalábbis szerintem - kifejezetten szép színű hangja van.

Sondra Radvanovsky a Metropolitan Operában Tosca szerepére készülve, 2010-ben azt nyilatkozta, hogy szerinte Tosca - bár tehetséges és híres énekesnő - mégis csak egy vidéki kislány, akire mindez "rászakadt", nem pedig "grand diva", aminek rendszerint ábrázolják. A "Vissi d'arte" szövegéből valóban lehet ilyesmire is következtetni. Itt hallható  Radvanovsky "Vissi d' arte" interpretációja.

Anita Cerquetti rövid pályafutását annál inkább sajnálhatjuk, ha meghallgatjuk előadásában Tosca imáját. Szép és nagy hang szól, muzikálisan.

Érdemes újra meghallgatni a Tosca-ból Cavaradossi képáriáját ("Recondita armonia"), amelyet a Rendezzünk operát - 1 bejegyzésben mutattam be. Abban a szövegkörnyezetben inkább a látvány volt fontos, most azonban érdemes a zenére összpontosítani.

Még korábban, A színe és a fonákja c. bejegyzésben idéztem egy kritikát ("A Motoszka operából a Kavarodási ária"), amely egy Tosca-előadást népszerűsítő szórólapot tűzött tollhegyre. Érdemes rákattintani a kritikára, én kifeküdtem a nevetéstől, miközben olvastam. No, igaz az is, hogy ezek után félve írtam meg a fenti összefoglalót.

Ja, és semmiképp se hagyjuk ki a Wikipédia összefoglalójából a Híres balesetek az előadásokon c. részt. :-)

Az Olvasónak melyik a kedvenc hangfaja (tenor, szoprán stb.), ha van ilyen?