Most pedig csúnyán elbánok Richard Wagner A Walkür c. operájával. Szerencsére ez cseppet sem fog ártani neki. :-)
Láttam, de nekem egészében nem nagyon tetszett, a történetnek nincs igazán eleje és vége és megkockáztatom, hogy Wagner írt ennél jobb zenét is. Lehet persze, hogy ha az egész Ringet (az operát tartalmazó teljes operaciklust) végignézném, más véleményem alakulna ki. Ami késik, nem múlik.
Wagnerről, műveiről, személyiségéről, hatásáról köteteket írtak már, nem sok esély van arra, hogy itt új és mély dolgokat mondjak róla. Különben is nyár van és forróság, még most este is, amikor ezt a bejegyzést pötyögtetem a számítógép billentyűzetén.
Amire fel szeretném hívni a figyelmet, leginkább csak annyi, hogy operát énekelni általában sem könnyű dolog, Wagnert pedig - legtöbbször - különösen nem könnyű. Néha egészen hihetetlen dolgokat vár el a szerző (és/vagy a karmester, a rendező) az énekestől. A hangi bravúrok az operában olyasmik, mint a bikaviadalon a torreádor veszélyes mozdulatai. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik - amint várjuk, hogy felökleli-e ... azaz, bocsánat, kiénekli-e az énekes azt a bizonyos hangot vagy frázist. :-)
A Walkür azzal kezdődik, hogy az otthonában este békésen tevékenykedő Sieglinde egyszerre csak belebotlik a tűznél alvó ismeretlenbe, Siegmundba, aki azonnal rabul ejti az erőszakkal férjhez kényszerített, boldogtalan asszonyt. Mindjárt ad is neki inni, a férfi pedig elmondja történetét és azt, hogyan veszítette el fegyvereit.
Csakhogy megjön a férj, s kiderül, hogy ő és Siegmund ellenségek. Legény (vagy leány) legyen a talpán, aki megérti, mi a baj köztük, de hogy súlyos, az biztos, mert Hunding, a férj, másnapra - a vendégjog lejárta utánra - halálos viadalt helyez kilátásba, s javallja, hogy Siegmund szerezzen addigra fegyvert valahogyan.
Siegmund bajban van, s a megoldáson töprengve énekli azt a két szörnyűségesen hosszú, kitartott hangot, amelyet ezen az összevágott felvételen több hőstenortól is hallhatunk. Ezért a komolytalan cím: Levegőőőt!
Siegmund csak azért nyugtalan, mert még nem vette észre a kardot, amely a tűzhelynél felhalmozott fahasábokba van beledöfve. Azt onnét - rajta kívül - senki sem tudja kihúzni. De majd Sieglinde felvilágosítja, miután bealtatózta az urát, s visszatér...:-)
Adózzunk elismeréssel a bátor latin tenoroknak, akik Wagnert mernek énekelni. Legyen bármilyen hősi hangjuk ugyanis, az operai közhely szerint úgyis "latinosan", "olaszosan" éneklik, amit nem úgy kellene. Igaz vagy nem, más kérdés... :-)
A Walkür egy másik népszerű része a Walkürök lovaglása ("Ritt der Walküren", "Walkürenritt", "Ride of the valkyries". Ez a III. felvonás előtti zenekari bevezetés, amely a függöny felgördülése után teljesedik ki, amint a páncélos walkürök (a főisten, Wotan lányai) lovaikon akcióra gyülekeznek össze, harci kiáltásokat süvöltve. Rendkívül hatásos zene és jelenet.
Természetes, hogy a Walkürök lovaglását harci jelenetekhez társítják napjainkban. Francis Ford Coppola Apokalipszis most ("Apocalypse Now") c. filmjében a Vietnamban harcoló helikopter-osztag ezt játssza a magnón, miközben halálos terhével közelít a vietnami falvak - egyúttal persze a partizánok támaszpontjai - felé. Rendkívül hatásos filmrészlet. Itt mégis inkább egy harci játék népszerűsítő filmjét választottuk, annak kísérőzenéjeként szól a Walkürök lovaglása.
Merthogy addig jó, amíg a háború nem igazi, hanem csak sport vagy játék. Ebben talán a legtöbben egyetértünk.
Wotan, az apa - a feleségével, Frickával történt súlyos vita következményeként - kénytelen büntetésből száműzni lányát, Brünnhildét (tehát a walkürt) az istenek honából, mert az - az igaz szerelmet látva - engedetlennek bizonyult. A Walkür legmegindítóbb jelenete nekem az, amelyben - felvonásnyi hosszan - Wotan elbúcsúzik a lányától, mielőtt hosszú, bűvös álmot bocsátana rá. Én is lányos apa vagyok és bár nálunk nem volt büntetés, a búcsú a felnőtt, elköltöző lányoktól (belül) nagyon nehéz volt... És ebben semmi háború sincsen...
No, nem is maga az álom Brünnhilde igazi büntetése, hanem, hogy azé a férfié kell lennie (legyen bármilyen), aki felébreszti. Azért a lány azt még kikönyörgi, hogy apja bűvös tűzzel vegye körül alvóhelyét: aki férfiú így is felébreszti, az bízvást méltó lesz reá. :-)
Tehát a házasság a nőnek büntetés? S ezt már Wagner is tudta? :-)
Kinek melyik tenor tetszett?
Nem az operára, hanem általában a walkür-legendára utal Tom Cruise - egyébként valós történelmi eseményeken alapuló - filmje.
