A feljegyzések, legendák szerint Salome Heródiás lánya volt, Heródiás pedig Heródesnek, a zsidók királyának volt a felesége.

Heródes elfogatta Jézus  kortársát és rokonát, Keresztelő Jánost, aki börtönében is a Heródes udvarában uralkodó erkölcsi fertő ellen prédikált. Salome egy alkalommal táncával szórakoztatta Heródest, aki felajánlotta, hogy bármit kérhet tőle jutalmul. Salome - talán anyja nyomására,aki elakarta hallgattatni a bíráló hangokat - János fejét kérte tálcán, s végül meg is kapta.

Egy amerikai film sajátosan szenzációhajhász szövege szerint ez volt talán az a tánc, amely leginkább befolyásolta az emberiség történelmét...

Richard Strauss Salome című egyfelvonásos operája 1905-ben született Oscar Wilde prózai műve alapján. Ebben Salome egy 16 éves, egzaltált fiatal lány, akire aberrált környezete nagyon rossz hatással van. (Mostohaapja, Heródes kívánja, anyjának, Heródiásnak a versenytársa, ráadásul ott vannak az udvari intrikák, a nép elégedetlensége, s az, hogy hercegnőként szinte mindent megtehet a közönséges halandókkal.)

Salome - talán unalomból, kíváncsiságból, talán támogatásra, szeretetre vágyva - felhozatja Jánost a börtönéből s találkozásuk nyomán szerelemmel vegyes rajongást kezd érezni iránta, amit azonban a szent ember  állhatatosan és borzadva elutasít. A lány - talán fel sem fogva, mit művel - bosszút esküszik.

Egy másik lehetőség, hogy Salome azért kezd érdeklődni Keresztelő János után, mert Heródes fél attól. Utána pedig rájön, hogy így esetleg "kicsinálhatja" Heródest.

Heródes vágyát kihasználva eljárja neki az erotikus hétfátyoltáncot ("Tanz der sieben Schleier", "Schleiertanz", "Dance of the Seven Veils"), amelynek során egyenként szabadul meg hét fátylától, s fedi fel fokozatosan bájait. (Vigyázzunk: akkoriban nem volt TV, nem voltak filmek, DVD-k, egy szép és tehetséges táncos óriási hatást kelthetett.) A felindult Heródes mindent megígér neki: ő ezüsttálcát kér, majd további biztatásra a tálcára Keresztelő János fejét.

Heródes fél kivégeztetni Jánost, hiszen szent embernek tartja, de ígérete köti, nem tehet mást.  Salome szinte önkívületben öleli és csókolja meg a véres fejet, megszerezve így a csókot, amelyért az élő Jánoshoz hiába esdekelt. Ez már sok a rettegő, "javítani" igyekvő Heródesnek: intésére a katonák halálra sújtják Salomét.

A Salome sok helyen, sokáig tiltólistán volt, megítélése ma is ellentmondásos. A mű azonban ellenáll a feledésnek, tehát mégis lehet pozitív mondanivalója számunkra, akár a szerző tudatos szándéka nélkül is. Persze, nehéz megfejteni, még inkább szavakkal leírni, mi az üzenet. Ne feledjük a modern kor kezdetét, a lélek mélységeit, Freudot, a művészet "izmusait".

Salome tánca a mű csúcspontjának is vehető. A kb. 10 perces zenekari mű - ami határozottan tánc ütemű - nem pusztán erotikát fejez ki. Ha nem nézzük, hanem csak hallgatjuk, szinte mindent elmond nekünk férfi és nő kapcsolatáról. A szimfonikus zenekarok gyakori koncertdarabja, itt egy lengyel zenekar szép előadását halljuk.

Egy Kajima nevű karmesternek köszönhetünk egy szinte hihetetlenül jó, ritmikus interpretációt. Ő talán a tajvani szimfonikus zenekar vezető karmestere. Sajnos a felvétel első és második részre van osztva.

Igazi csemege - és nem ironikusan - a United States Marine Band előadása. Ez ugyanis lényegében fúvószenekar.

A zene keleties, egzotikus ízei kezdetben elandalítanak, szinte érzéki vágyat keltenek. Később a mű - mint egy kapcsolat - kiteljesedik, többféle dallam, többféle módon jön elő. Ne ugorjunk be azonban annak, hogy Strauss - szinte szórakozásból - brilliáns keringőrészletet illeszt be a zenébe. Itt ez idézőjelbe kerül.

A vége előtt pár ütemmel felhangzik egy fúvóshangszeren egy rövid, "riadószerű" részlet, ami korábban - nem ilyen diszharmonikusan - már megjelent a hétfátyoltánc zenéjében. Talán ez jelzi a bajt. Az "idegen motívum" ilyen beillesztése   már korábban is lenyűgözött engem (lásd a Richard Strauss: a meglepi c. bejegyzést).

A hétfátyoltánc egy rövid előzetes videóját mutatjuk be. A kíváncsi Olvasó nyilván könnyen rátalál számos további változatra, a klasszikus balett által ihletettektől a nyersen realistákig.

A közelmúlt nevezetes Salome alakítói például  Maria Ewing és Catherine Malfitano voltak, talán ők mentek el legtovább a táncban is, amely a szopránénekesnők igencsak szokatlan próbatétele.

Úgy tűnik viszont, hogy napjaink "modern" rendezéseiben a klasszikus hétfátyoltáncnak már nincs feltétlenül helye. A rendezők inkább azt koreografálják meg, hogyan adja vagy nem adja oda magát Salome Heródesnek vagy a táncot helyettesítő erotikus performance videóról megy stb. Az egyetlen igazi akadály itt a zene, amely szerintem egyértelműen táncot kíván.

Bemutatjuk a San Francisco Opera előadásának előzetesét is, napjaink kedvelt Saloméja, Nadja Michael  játssza a címszerepet. Így az Olvasó némi képet kaphat a teljes műről. Nadja Michael okos interjúja segíthet, hogy megértsük Salome lelkét, mozgatórugóit.

Csendesen jegyezzük meg, hogy a Salome már igencsak modern mű, javarészt diszharmonikusnak tűnő dallamvezetéssel, szörnyű nehéz szólamokkal, csillagászati távolságra például a kortárs Puccini műveitől (ami persze nem értékítélet). Talán a hétfátyoltánc az egyetlen igazán melodikus részlet. Ahogy mondják, Richard Strauss a késő romantika és a korai modernitás határvonalán mozog.

A kortárs - ma szintén klasszikus - Gustav Mahler így írt a Salome kapcsán, érintve Strauss személyiségét is: "Határozottan zseniális mű, igen erőteljes, és vitathatatlanul napjaink egyik legfontosabb alkotása. Vulkán él és működik egy halom salak alatt, föld alatti tűz - nem pusztán tűzijáték!" (1)

Az Olvasó mit tart helyénvalónak a színpadon?

  1. M. Boyden: Richard Strauss, Európa Könyvkiadó, Budapest 2004, p. 224.