"A lidércnyomások lidércnyomása" - nyilatkozta Beverly Sills, korának elismert szopránja az "A te o cara" c. áriával kapcsolatban, amely Vincenzo Bellini Puritánok ("I Puritani") c. operájában hangzik el. Ezt a mű 2005-ös Metropolitan Operabeli DVD felvételének nyitó tanulmányában olvastam.
Beverly Sills alighanem énekesi, szakmai szempontból mondta, amit mondott. Mert a Puritánoknak ez a része bizonyára nem könnyen énekelhető (különösen a tenor számára), viszont - Bellinihez mérten is - gyönyörű. Minden házasulandónak azt kívánom, szólhasson ez a zene az esküvőjén.
Merthogy az operában Elvira és Arturo - a két fiatal szerelmes - éppen akkor énekli az "A te o cara"-t, amikor találkoznak az esküvő napján, s már szinte kezdődne is a szertartás. A szöveg egyszerű, s éppen ezért talán hiteles a mai szerelmes számára is. Közelítő magyar fordítása ez lehet:
Könnyek között, s titkosan vezetett a szerelem
Hozzád, én szerelmesem
S vezet most is, hogy örömmel s győztesen
Eléd állhatok
E ragyogó, mámoros napon
Boldogságom sokszoros
Ha arra gondolok, mennyit szenvedtem érte
S szívem a szerelemtől dobog
Ezt főként Arturo, a tenor énekli, Elvira - boldogan s szemérmesen, ám bravúrosan magas hangon - csak néhány szerelmes szóval viszonozza a vallomást. A násznép, körös-körül, jókívánságokat mormol, s mindez az érzelmeket - a közelgő esküvői szertartást jelezve - egyúttal ünnepélyessé is teszi.
A tenorok koncerten gyakran éneklik egyedül saját szólamukat. A következő videón a fiatal, pályakezdő Marcelo Alvarez énekli az "A te o cara" áriát egy mesterkurzuson - gyönyörűen. - Ő ma napjaink egyik legnagyobb lírai tenorja.
Utána lássuk mindezt színpadon is (Edita Gruberová, Salvatore Fisichella).
Végül hangfelvételről hallhatjuk, hogy nem sokkal a mesterkurzus után, hogyan énekelte Alvarez a színpadon az "A te o cara"-t.
A Puritánok Angliában, Cromwell és a királypártiak harcai idején játszódik, de a történet lényege az, hogy Arturo az ifjú gróf közvetlenül az esküvő előtt szökni kényszerül, mert politikai meggyőződéséhez híven meg kell mentenie az özvegy királynét, Elvira pedig - némi ármány közbejöttével - azt hiszi, hogy Arturo egy másik nővel szökött el, búcsú nélkül elhagyva őt. Az elméje a csapás súlya alatt átmenetileg megbomlik, de végül Arturo visszatér és - hála a Parlamenttől az utolsó pillanatban érkező kegyelemnek - ő és Elvira újra és végleg egymáséi lehetnek.
Bellini "bel canto" stílusának megfelelően a főbb szereplők az említetten túl is gyönyörű áriákat énekelnek, olykor szép, ám nehéz díszítésekkel és váratlanul érkező, magas hangokkal.
Az opera utolsó jelenetében Arturo tenorja még egyszer "megmérettetik". Az Elvira szenvedését bemutató "Credeasi misera" áriában előbb magas D-t majd magas F-et kellene énekelnie (magas C-D-E-F). Az utóbbi gyakran elmarad, de nem mindig. Számosak szerint a tenor magas F-je már nem igazán férfihang.
Az interneten megpróbálhatunk utána járni az áriának F-fel és anélkül egyaránt. A végére azt hiszem, igazán megértjük, mire gondolhatott Ms. Sills.
Ne felejtsük el, hogy az opera DVD-k sok helyütt zenei könyvtárból is kikölcsönözhetők, legfeljebb egy másik operaház másik szereposztásával, de szinte mindig nemzetközi csillagok szereplésével.
