Sokaknak a szerelem maga az élet és egyúttal a halál is: a szerelemért, a másikért mindent vállalni, szenvedni és mennybe menni, elégni a bennünk lobogó tűzben, ami egy életen át tart és sohasem csökken. Ezt írják meg, festik, faragják meg a művészek, erről szólnak a költemények és a zene. Az ilyen szerelem hírére kérdezzük csendesen magunkat: vajon voltam én valóban szerelmes, megtaláltam én azt, aki igazán nekem rendeltetett?
Az operákban gyönyörűen, megragadóan s ugyanakkor fájdalmasan tárul elénk a szerelem minden tüze, alakja, állomása. A szerelmi áriákban - a zene csodája révén - az érzelmek órási intenzitást és sűrűséget érnek el. Egyetlen futam a fuvolán, egyetlen dallam a hegedűn, egy akkord a hárfán, egy távolodó énekhang egy pillanat alatt, szinte mindent megértet velünk.
Ma az egyik kedvenc szerelmes áriámat szeretném bemutatni. Jellegzetesen maszkulin ária, benne minden, ami a fiatal férfit hagyományosan jellemzi: kihívás, tűz, vágy, vakmerőség - és a pajkos felelőtlenség is.
Mascagni Parasztbecsület ("Cavalleria Rusticana") c. operájában Turiddu, az ifjú legény Santuzzának udvarol, de nem tudja/akarja elfelejteni korábbi szerelmét, Lolát, akitől katonáskodása miatt kellett elválnia, s aki közben már hozzáment Alfiohoz, a fuvaroshoz. E bonyolult szerelmi szövevényben a sértett és jó hírét is lassan elvesztő Santuzza kétségbeesett lépést tesz: feltárja Alfionak a hűtlenséget. Alfio a kertek alján várja Turiddut, aki, talán lelkifurdalása miatt is, nem tér ki, s tettéért, szerelméért, halálával fizet.
A "Siciliana" néven ismert ária ("O Lola, ch'ai di latti la cammisa") az egyfelvonásos opera elején hangzik el, Turiddu szerenádja Lolának. Egyetlen hárfa kíséri, ami lehetne gitár is.
Szövege hozzávetőleges magyar fordításban a következő:
Óh, Lola tejfehér ingben
Fehér és piros, mint az ért cseresznye
Amint arcán mosollyal közelít
Boldog lesz az, ki neki az első csókot adja
Ajtaja előtt vér hull majd érte
S nem bánom azt sem, ha én halok meg ott
Ha haldoklom, s nem látom őt a mennyben
Sohasem kell nekem a Paradicsom.
Egy költőibb s énekelhető verzió itt olvasható. Az áriát nagyon szép, amatőr videofeldolgozásban mutatjuk be. Figyeljük meg a korábban említett érzelmi sűrítést, amelyet a képek még inkább kiemelnek. Ha nem látnám, csak hallanám, akkor is tudnám, hogy Szicíliában játszódik, s éppen Húsvét vasárnapján. Placido Domingoval a főszerepben képileg is nagyon szép, modern operafilm készült az operából, érdemes megnézni, ha sikerül rábukkanni.
