Az operában - akárcsak az életben - gyakori a féltékenység. Olykor vígjáték sül ki ebből, máskor azonban véres dráma.

Ruggero Leoncavallo Bajazzók ("Pagliacci") c. műve a szerző egyetlen igazán sikeres operája. Ezzel azonban beírta magát a művészet örök nagykönyvébe.

A mű - megtörtént eset nyomán - röviden arról szól, hogy egy vándor színitársulat vezetője, Canio a társulathoz hív egy kallódó fiatal lányt, Neddát. Kapcsolat szövődik közöttük, s Canio hite szerint boldogan élnek együtt. Nedda azonban beleszeret Silvioba, a fiatal legénybe, s meg akar szökni vele.

A trupp tagja Tonio is, aki ugyancsak szívesen részesülne Nedda kegyeiből, de a nő visszautasítja. Tonio tudomást szerez Nedda hűtlenségéről, s bosszúból beárulja Canionak. Canio a szerelemféltésen túl is dühös lesz: Neddát hálátlannak is tartja, hiszen ő, Canio mentette meg a teljes elzülléstől és gyalázattól azzal, hogy magához vette. Később a szemére is lobbantja ezt.

A társulat aznap esti komédiája éppen a házastársi hűtlenség körül bonyolódik, s Canioban összekeveredik a megcsalt férj szerepe és a valóság: a nyílt színen leszúrja a hűtlen asszonyt alakító Neddát, majd a segítségére siető Silviot is.

A tényleges előadás persze nem ilyen száraz. Canio szenvedéséről szól, akinek - a megaláztatáson és bánaton erőt véve - komédiáznia kell(ene). Nedda szenvedéséről is szól, aki mást szeret, s viaskodik a becsületével, óvni akarja szerelmét, Silviot, de a maga módján talán Caniot is. Tonio révén szól az aljasságról is és még sok minden másról.

Talán meglepő, hogy Leoncavallo - aki valaha Puccini szövegírójaként is működött - fontosnak tartotta egy előszót, prológust is illeszteni a darabhoz. Ebben a jelmezbe öltözött Tonio elmélkedik - a szerző nevében - arról, hogy mi a művészet feladata, s hogy a szerzőnek a való életből kell merítenie témáját, legyen az az élet bármilyen. Ám az ária utolsó negyede hirtelen sodróan melodikussá válik, amikor az énekes kéri a nézőket, hogy ne csak a fellépők jelmezeit lássák, hanem mögöttük a művész-embert is - mert a szín is valóság, s valamennyien együtt élünk ezen a Földön.

A "Prológ" vagy "Szabad?" ("Prologue", "Si puo") az egyik legnagyobb s legnépszerűbb baritonária. Költői, tartalmas szövege (ugyancsak Leoncavallótól), az utolsó negyed sodró melódiája s a benne található két - a bariton számára bravúros - magas hang avatja azzá.

Hallgassuk meg egy nagyszerű hangi adottságokkal bíró fiatal énekes, Dimitrij Lavrov koncert-előadásában.

Az ária "sorsdöntő" utolsó negyedét meghallgathatjuk a világ leggyönyörűbb baritonhangján is, Nicolae Herlea előadásában (válasszuk ki: "Si puo" és kattintsunk rá). A Realplayer lejátszó ingyenes változatát installáljuk hozzá.

Ha pedig igazi művészetet akarunk, hangilag és színészileg egyaránt, keressük meg Melis György alakítását a MTV 1 régi adásai között. Lehet, hogy az interneten is szerencsével járunk.

Ja, ha a zárónak vélt magas hang után tapsolni akarnánk, ne tegyük. :-) Mindjárt jön a másik, amikor végül elhangzik a felhívás: Kezdődjék a játék!

A Bajazzók leghíresebb tenoráriája a Kacagj bajazzó! ("Vesti la giubba", szó szerint "Vedd fel a jelmezt"). Ezt akkor énekli Canio, amikor már tudja, hogy Nedda megcsalta, de kezdődik az előadás és menni kell. Az áriában Canio szembenéz önmagával, megállapítja, hogy bár férfi, igazából komédiás. A közönség fizet, a közönség várja a mókát, rejts el bánatod, komédiázz, ha meghasad is közben a szíved...

Az ária csúcspontja: Kacagj bajazzó... ("Ridi pagliaccio..."). Az énekesek olykor "belezokognak" az áriába, ami sokak számára külsődlegesnek, "színpadiasnak" hat. Ám próbáljuk beleképzelni magunkat egy megcsalt, megalázott öregedő komédiás helyzetébe: lehet, hogy helyénvaló a sírás. A tenorok  legtöbbször fiatalokat játszanak a színpadon. Ez az opera és ez az ária segít helyreállítani az "igazságot".

Caniot - érthető okokból - csak öregedő ember tudja igazán jól eljátszani. Öregedő, de nem kiöregedett: hiszen ez kemény hőstenor szerep. Jonas Kaufmann énekel, aki negyven körül járhat, kezd beleérni a szerepbe, hangja kiváló, kérdés azonban, hogy Nedda megcsúfolna-e egy ilyen jóképű fickót. :-) A Decca promóciós videójában beleshetünk az operafelvételek titkaiba is.

Természetesen nem árt, ha keresünk valódi színpadi felvételeket is, ahol a színészi játék hangsúlyosabb.

Nos, ha valaki még nem tudta volna, honnan a "Kacagj bajazzó!" mondás, meg egyáltalán a "bajazzó" szó, most már tudja. Az opera egyébként "A komédiának vége!" ("La commedia è finita!") mondással is megajándékozott bennünket. Ez a záró mondat.

Sokunknak nem is kell erőlködni, hogy az operát látva átérezzük a művészi igazságot. Holnap hétfő, megyünk dolgozni, s belül talán magunk is bajazzók vagyunk.