Amikor nevelőapánk meglátta saját készítésű "gitárjainkat", úgy döntött, vesz nekem és az öcsémnek egy-egy rendeset. Én pedig nagyon meg akartam tanulni játszani a csodás új gitáron, de a faluban nehéz volt nyomára akadni valakinek, aki tanítani tudott volna.

Szerencsére a gitár nem zongora vagy hegedű, könnyebb valamire jutni vele, legalábbis eleinte. "Vak vezet világtalant" alapon tanítgattuk egymást az alkalmi haverokkal az ellesett akkordokra, s nem telt bele pár hét, a fodrászüzletben dolgozó nagylány már meghökkenve észlelte, hogy csak én danászok a hátsó udvarban, nincs ott semmiféle rádió. Megjósolta, hogy fel fogok törni és valóban, szerintem is tinisztár lehettem volna. :-)

Később már a rádióban hallott könnyűzenei gitár-bravúrdarabokra is megpróbáltam rávetni magam, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. Különösen a Dongót és a Hindu dalt szerettem (volna) eljátszani. 

Bizony jó pár év eltelt, mire tudomást szereztem róla (az én "hibám"), hogy az Atlantis együttes zenei horizontja jóval tágabb volt, mint egyes nagy slágereik, mondjuk a Drága bakter úr nyomán az ember esetleg gondolhatta volna. Ugyanis, az általuk akkoriban játszott Dongó és a Hindu dal eredeti szerzője nem kisebb személy, mint Nyikoláj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, a zseniális orosz zeneszerző.

A Hindu dal melódiája jobban megfogja az embert, ezúttal beszéljünk erről.

Meg voltam lepődve, amikor - már jóval a tinédzser koron túl - megtudtam, hogy eredetiben ez egy ária és  a Szadko c. meseoperából való. Szadko igazi orosz népi hős, aki mer nagyot álmodni, kemény elhatározással és egy kis csoda segítségével pénzt szerez, külföldre megy kereskedni és mesebeli kalandok után gazdagon tér haza. Még a Volhov-folyót is megszerzi városának, Novgorodnak.

Az opera negyedik képében (a hétből) a külföldi kereskedők bemutatják országukat, így segítve Szadkót a választásban, merre is induljon el. Több dal is elhangzik ott, de Az indiai vendég dala ("Песня индийского гостя", "Song of the Indian guest", "Song of India") óriási népszerűségre tett szert. Rimszkij-Korszakov megragadóan egzotikus dallamot írt a tőle megszokott csodálatos  hangszereléssel.

Az áriát ezúttal Alfredo Kraus, a XX. század  kiemelkedő lírai tenorja énekli, spanyolul. Őt egyébként is ajánlom szíves figyelmükbe, sokak szerint már klasszikusnak tekinthető. Az Olvasó nyilván rábukkan majd színpadi változatokra és eredeti orosz nyelvű elődásokra is.

No és a női előadók? Itt egy részlet Aida Garifullinától, a gyorsan emelkedő csillagú szoprántól. Lehet, hogy ezt az áriát mindig szopránoknak kellene énekelni? :-)

Miről szól a dal? Hát Indiáról, hol számtalan a drágakő és gyémánt és a tengerben az igazgyöngy. Mi több, a langymeleg tengerben nyugszik egy óriási rubintkő is, azon pedig egy főnixmadár ül. Csodás főnix, arca egy szűzé, s ha kiterjeszti szárnyát, befedi vele a tengert. Aki pedig igéző énekét hallja, mindenről elfeledkezik.

A dalhoz képzeljük még hozzá a táncoló fátylas leányokat/hajlékony, izmos ifjakat, s máris teljesen mesés Indiánkban vagyunk.

A Szadko zenés, de nem operafilmen is megnézhető. A középkori orosz életet híven de humorosan és líraian is megjelenítő, 1950 körüli alkotás sokaknak érdekes lehet.

Az indiai vendég dalát szokás énekszólam nélkül, hegedűn is előadni, zongorakísérettel is. Most  formabontó hangszerelésben hallhatjuk egy tehetséges családi együttestől.

Az indiai vendég dalának beatzenei karrierjével kezdtük. Nyomják persze ezt a dallamot a jazz-ben is, különösen Tommy Dorsey big-band feldolgozása vált híressé. És persze létezik szinti-popos, mai feldolgozás is. Egyszóval az eredeti anyag annyira jó, hogy mindent kibír. :-)

A klasszikus zenei darabok könnyűzenei átiratait már érintettük az Opera táncolva, döngölve, zúzva c. bejegyzésben, talán érdemes újra elolvasni és meghallgatni.

Hát ez volt egy villanásnyi részlet torzóban maradt könnyűzenészi karrieremből. :-) De a gyönyörű ária érdekesebb.

Kinek mi a kedvenc hangszere és miért? Hogy áll az Olvasó a klasszikus zenei átiratokkal?