A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál sok mindent megérhetett már fennállása óta, többször váltott vezetőséget, voltak jó és talán halványabb évei egyaránt.

Ebben az évben korábban a pénzszűke közhírré tételelével hívta fel magára a figyelmet, és  ezekben a napokban - a fesztivál eseményeinek zajlása során - dől el igazán, mit is sikerült a mostohának látszó körülmények között létrehozni.

Június 16-án délután a feleségemmel Miskolcra kirándultunk, hogy megnézzük a Fesztivál aznap esti programját. Némi vacsora után a jegyirodában átvettük a jegyünket, beültünk a színházterembe és kezdetét vette  a három tenor koncertje.

Mint tudjuk, "a három tenor" José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti együttes fellépése(i) óta fogalom, amelyet sokfelé felhasználnak. Ebben az évben a miskolci operafesztiválon ez a három tenor lépett fel:

• Tomás Juhás Szlovákiából (ha jól értettem, a bemondó Juhász Tamásnak titulálta, meglehet, szlovákiai magyar),
•  Igor Turcan Moldáviából és
• Fekete Attila, a Magyar Állami Operaház tenorja, beugrással, az eredetileg meghirdetett koreai tenor helyett.

A következőket énekelték (ahol van link, ott kattintsunk rá és mi is meghallgathatjuk - esetleg mástól - az adott áriát):

Tomás Juhás:

• A mantuai herceg áriája (Az asszony ingatag, "La donna e mobile"), opera: Rigoletto (G. Verdi)
• Lenszkij áriája ("Kudá, kudá"), opera: Anyegin (P. I. Csajkovszkij)
• Nemorino áriája (Milyen gyönyörű, "Quanto é bella"), opera: Szerelmi bájital (G. Donizetti)
• Pinkerton áriája (Ég áldjon virágos ház, "Addio fiorito asil"), opera: Pillangókisasszony ( G. Puccini)

Igor Turcan:

• Alfréd áriája ("De' miei bollenti spiriti"), opera: Traviata (G. Verdi)
• Hermann áriája (Bocsáss, meg égi teremtmény "Прости, небесное созданье", "Forgive me, heavenly creature", opera: A pikk dáma (P. I. Csajkovszkij)
• Federico panasza (Ugyanaz a történet, "E la solita storia"), opera: Az arles-i lány (F. Cilea)
• Levélária (Tiszta csillagos éj volt, "E lucevan le stelle"), opera: Tosca (G. Puccini)
• Kalaf áriája (Senki sem alhat, "Nessun dorma"), opera: Turandot (G. Puccini)

Fekete Attila:

• McDuff áriája (Óh fiaim! Ah, az atyai kéz", "O figli miei! Ah, la paterna mano"), opera: Macbeth (G. Verdi)
• Des Grieux áriája (Ilyen nőt még nem láttam, "Donna non vidi mai"), opera: Manon Lescaut (G. Puccini)
• Werther áriája (Miért kell felébredni? "Pourquoi me réveiller?"), opera: Werther (J. Massenet)
• Johnson áriája (Azt hiszem, ő, "Ch'ella mi creda"), opera: A Nyugat lánya (G. Puccini)
• Chénier áriája (Mint egy szép májusi napon, "Come un bel dí di maggio"), opera: Andrea Chénier (U. Giordano).

(A fenti listát saját jegyzetek alapján és emlékezetből írtam, remélem, jól. Ne adj' isten, hogy egy részletes műsort a kezünkbe nyomtak volna.)

A Szlovák Állami Filharmónia Zenekarát Rossen Gergov vezényelte, rendezte és a műsort vezette: Aczél András.

A zenekar Verdi Nabucco és Rossini A selyemlétra c. operájából a nyitányt,  Puccini Manon Lescaut-jából a közzenét adta elő. Gergov bőséges tapasztalattal bíró, magabiztos karmester lehet, jól látható, pontos gesztusokkal, határozottan vezette a zenekart és látványosan "kiszolgálta" az énekeseket, precízen megvárva előkészületeiket, legato-íveiket, a kitartott magas hangokat. Ez utóbbi tevékenysége nagyon megtetszett a groteszkre különösen érzékeny feleségemnek.

Tomás Juhás kezdett, a nem könnyű "La donna e mobile" ária feledhető előadása után Pinkerton - saját hitványságáról énekelt, ám ahhoz képest gyönyörű melódiájú - búcsúdalát a Pillangókisasszony c. operából már egészen felforrósodott hangulatban, kiválóan adta elő. Itt jól érvényesült szép, világos, fiatalos hangszíne is.

Fogadni mertem volna, hogy az egészen fiatalnak tűnő Igor Turcan jó lesz, mert a volt Szovjetunió klasszikus művészeti tanintézményei jobbára még ma is tartják egykori színvonalukat. Nem is csalódtam, rokonszenves megjelenés, kellemes, világos, tiszta - és mint fokozatosan kiderült, erős -  hang. Talán a drámai kifejezés sokoldalúságában kell még valamelyest fejlődnie, és számos operaház kapuja nyílhat meg előtte.

Fekete Attila lehet talán a legtapasztaltabb és a legnagyobb tudású hármójuk között, jelentős hazai és nemzetközi sikerekkel a háta mögött. Hangszíne kissé sötétebb, mint a másik kettőé és valahogy "semlegesebb". A hangját erősen igénybe vevő, nehéz áriákat színvonalasan, szépen adta elő. Talán kicsit sokat engedett látni a technikából, a dolog "munkás" oldalából, de ez persze ízlés és felfogás kérdése.

(Hálásak lehetünk Fekete Attilának, hogy elvállalta a beugrást. Én először egy MATÁV szervezte, ingyen koncerten hallottam Debrecenben - jó pár éve már -, ahol hakni-színvonalra készültünk, ehelyett egy világszínvonalú Rodolfo áriát kaptunk tőle a Bohéméletből.)

A végén a három tenor együtt adta elő Kalaf áriáját. A közönség állva tapsolt, nagy siker volt. Kár, hogy további ráadásként újra ugyanez a produkció következett, pedig mennyi szép nápolyi dal szóba jöhetett volna!

Az ember önkéntelenül is rangsorol, ki volt a "legjobb", de az ilyen estéken talán nem ez a lényeg. 

A nézőtéren körülpillantva, sajnos alig volt fiatal néző (inkább hozzánk hasonló "örökifjak" voltak), és bár korábban nehezen kaptunk jegyet az interneten,  maradtak üres székek.

Az előadásnak - 20 perc szünettel - nagyjából háromnegyed tízre vége is volt. A főutcán átmeneti élénkséget okoztak a koncertről távozó nézők, egyébként csend volt a belvárosban, úgy tűnt, hogy ezen a  csütörtöki estén Miskolc lakói és a turisták korán visszavonultak. Meglehet persze, hogy a szórakozóhelyek mélyén pezsgett az élet. 

Szurkoljunk a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválnak, élje túl a nehéz időket.

Vajon hogyan kellene az operának - a műfaj továbbvitele és megújítása miatt is - több fiatal nézőt és énekest szerezni?