A címben szereplő sor Fényes Szabolcs filmdalából való, amely maga is a nápolyi dalok stílusában íródott. Itt Máté Péter énekli könnyűzenei hangszerelésben.

De mi is az a nápolyi dal, amely oly fontos összetevője Nápoly legendájának, idegenforgalmi vonzerejének? A Wikipédia szerint  a nápolyi dal nápolyi dialektusban előadott hagyományos stílusú dal, amelyet rendszerint férfiak énekelnek, s vagy szerelmi szerelmi bánat kifejeződése vagy szerenád formáját ölti.

A nápolyi dalok világszerte a XIX. században váltak ismertté, különösen, amikor az újvilágba kivándorló olaszok, majd a turnézó operaénekesek magukkal vitték és előadták azokat. Azóta a tenoroknak kötelező ismerni a standard nápolyi dalokat, sőt igazából a baritonoknak sem árt. Olaszországban sokat számít egy énekes megítélésében, hogyan énekli a nápolyi dalokat, legalábbis néhány évtizede még így volt. Nem volt pardon, aki jó akart lenni, hoznia kellett a nápolyi dialektust is, lett légyen bár északolasz vagy akár külföldi.

Carelli Gábor tenor leírja visszaemlékezéseiben (1) az egyik jónevű római vendéglőben rendezett "millió dolláros koncertet", amelyen - virtusból, szórakozásból - a Metropolitan opera világhírű művészei énekeltek a vacsorázó közönségnek. Richard Tucker, a legendás tenorista is előadta  a Torna a Surriento c. nápolyi dalt (lásd lentebb). A felesége pedig csaknem halálra izgulta magát. Mint Carelli írja: "Tudta, hogy ebben a környezetben a közönség ismeri minden szó pontos kiejtését, színét, hangsúlyát és elvárják, hogy egy ilyen híres tenorista tökéletesen adja elő. "

Jöjjenek most a példák. Azaz - mint a címben ígértem - : Küldök néééked egy - nápolyi dalt...

A "Torna a Surriento" cím szó szerint azt jelenti Vissza Sorrentóba, a magyar fordítások, szövegek azonban Sorrentói emlék címen ismerik a dalt. Arról szól, hogy Sorrentóban, a csodás tenger mellett, narancsligetek ölén teljesen elbűvöltél, s most mégis menni akarsz... Hiába a csodás táj, téged  hív a távol. A búcsú nagyon fáj, de ne feledd, Sorrentó visszavár.

Az "O sole mio" cím szó szerinti fordítása: Napom. A dal arról szól, hogy csodás a vihar utáni napfény, a friss levegő - de az én Napom a te arcodon tündököl. Amikor lement a nap s itt az éj, szomorú vagyok, s úgy várnék rád ablakod alatt: az én Napom az arcodon tündököl.

E két dalt Kecskeméti Róbert honlapján hallgathatjuk meg - kissé "dzsesszes" hangszerelésben, de üdítően friss előadásban. (Az oldalon ki kell választani a dalt és el kell indítani a lejátszást.)

A tenorok koncertjein a "Granada" c. mexikói dal nem maradhat el a nápolyiak mellől. A szerzemény töményen tartalmazza mindazt, amit spanyolosnak, temperamentumosnak gondolunk. A szövege Granadáról, az álmok földjéről szól, ahol mindent virág borít, csábító szemek pillantanak rád, s küzdve folyik el a vér; ahol csókolhatom piros szád, mely olyan, mint  édes, érett alma, s a szerelemről mesél. Csak egy csokor rózsát adhatok - Granada, a vér, az asszonyok és a nap otthona. Hallgassuk ismét Kecskeméti Róbertet.

Nem lesz nehéz dolgunk, ha ezeket a dalokat - és még sok más nápolyi dalt - más előadóktól is szeretnénk hallani -  a választék nagyon-nagyon széles.

A Sorrentói emléket nagyon régen, talán kisiskolás koromban hallottam először, könnyűzenei feldolgozásban, azt hiszem, Hollós Ilona énekelte. Nevelőapám családja körhintával járta a városokat, falvakat, szórakoztatta a búcsúk, vásárok népét. A "dalosüzenet" szolgáltatásuk pedig hangosbeszélőn át üzeneteket közvetített, mondjuk a nagy fa alatt álló fiúét a pettyesruhás lánynak a vízparton, s az üzenet mellé egy zeneszám is dukált. Ezt rengeteget hallgattam.

Ki járt már Nápolyban? Hallott ott nápolyi dalt eredetiben? Hogy tetszett a város és a dal?

(1) Carelli Gábor: Utam a Metopolitanbe, Zeneműkiadó, Budapest 1979.