Az operák olykor tartalmaznak kisebb-nagyobb időtartamú, tisztán zenei betéteket. Olykor ezek a néhány perces zenekari részletek önállósulnak, s az operától független életet kezdenek élni: koncertek, összejövetelek, társadalmi események kedvelt darabjaivá válnak, kísérőzeneként alkalmazzák azokat filmekhez, színházi darabokhoz, performanszokhoz.
Muszorgszkij: Hovanscsina c. operájának előjátéka éppen ilyen "önállósult", szépséges kis darab. Címe: Hajnal a Moszkva folyó felett ("Рассвет на Москве-реке", "Dawn on the Moscow River"). Mindössze néhány perc, érdemes végighallgatni. (Az oldalon indítsuk el a lejátszást. Érdemes meghallgatni a másik két apró remekművet is.)
A Fidelio internetes zenei lapban nagyon találó bemutatás olvasható a darabról, röviden: orosz népzenei dallamok inspirálták, a hajnal ébredését a neszek, madárdal bemutatásával is aláfesti. Annyit tennék hozzá, hogy a nagy basszus ütésekkel kísért rész azért már megelőlegez valamit az opera nem oly vidám hangulatából is. A zene hatását növeli, ha moszkvai képek vagy orosz tájképek kísérik.
A Hovanscsina Muszorgszkij utolsó operája, befejezetlenül maradt. Ezt is - mint Borogyin Igor hercegét (lásd Kard(d)al a pusztán c. bejegyzés) - először Rimszkij-Korszakov fejezte be, de később mások is próbálkoztak még a mű egységes egésszé formálásával. Az opera cselekménye a XVII. századi Oroszország trónviszályaival foglalkozik, Nagy Péter cár színrelépésével, az "óhitű" ellenzék balsorsával, persze az intrikák mellett jelen van a szerelmi szál is.
Kemény dolgok történnek benne, akárhogy is, nem olyan békés a hangulat, mint az előjátékban, de persze megmagyarázható az ellentmondás. Akár azzal is, hogy az előjáték az örök természetet és/vagy emberi élniakarást festi le, amelyhez képest a politikai viszályok végül is eltörpülnek. Akkor, legalábbis, még így volt.
Valamikor régen, a nejemmel a Csokonai Színházban láttuk a Hovanscsinát. Berczelly István énekelte Saklovityij bojár szerepét. A basszbariton Debrecenben kezdett, de ezekre az előadásokra már az Operaházból érkezett hozzánk. Ma is emlékszem: amikor a hangja felszárnyalt, szinte láttam magam előtt, amint a fekete szén felizzik...
Akinek módjában állt vagy áll, hogy a politikai viszonyoktól függetlenül maga is megismerje Oroszországot és az orosz népet, az sohasem felejti el ezt az élményt. Jurij Kazakov: A csúnya lány c. novelláskötetéből (Európa Könyvkiadó, Budapest 1978) mindenki képet kaphat arról, milyen is lehet Oroszország és népe. Az Égszínkék történet c. novella különösen gyönyörű. Egy kamasz-szerelem története, de az írói mesterművön túl, különlegessé teszi a moszkvai miliő és a jellegzetesen orosz világszemlélet is.
2011. január 24-én számos áldozattal járó robbantás történt Moszkva Domogyedovo repülőterén. Legyen ez a bejegyzés szomorúságunk és együttérzésünk kinyilvánítása is.
