A híres operai kórusok témakörét folytatva ezúttal a Nászindulóval foglalkozunk Richard Wagner Lohengrin c. operájából.
A címet Karinthytól kölcsönöztem, aki - egy humoreszkjében - a "Lohengrin és a hattyúk" címet alakította át egy mindent túlegyszerűsítve játszó színháznak így: "Ló, hering és a hat tyúk". Bocsánat.
A női főhős, Elza ünnepélyes menetben vonul az esküvőjére. A menetet a kórus énekszava kíséri: a megalkotása óta híressé és népszerűvé vált Nászindulót éneklik. (A Nászinduló külföldön szokásos megnevezései: "Treulich geführt", "Bridal Chorus", "Wedding March", "Here comes the bride".)
A közelítő magyar szöveg a következő:
Hited vezéreljen közelebb e helyhez
Hol a szerelem áldása vigyáz majd rád
Győztes bátorság, a szerelem jutalma
Egyesít hittel benneteket, a legboldogabb párt
Erény mintaképe jöjj!
Ifjúság gyémántja, jöjj!
Hagyd az esküvői pompát
Legyen a szív öröme a tiéd
Ez az édes illatú szoba, e szerelmi fészek
Befogad téged, s a fényes vigasság távoli már
Hited vezéreljen közelebb e helyhez
Hol a szerelem áldása vigyáz majd rád
Győztes bátorság s a tiszta szerelem
Egyesít hittel benneteket, a legboldogabb párt
Ez a kórus ma önálló életet él; mindenféle módon feldolgozták már és az esküvői bevonulás egyik standard kísérőzenéjeként ismeretes.
Hallgassuk meg először eredeti operai formájában.
Mivel egy lakodalmon mulatni szokás, hallgassuk meg a művet pop-rock, majd - ó, jaj - techno-trance feldolgozásban is.
A Lohengrin c. opera tartalmáról már szóltam a "Magas és mély" c. bejegyzésemben, most kiegészítem: Az operában a gyilkossággal vádolt Elza csodás álmot lát, melyben Lohengrin, a hattyún érkező lovag tisztázza őt a vád alól és feleségül veszi. Viszont nem szabad a kilétéről érdeklődni. Amikor Elza ezt - épp az esküvő után - mégis megteszi, Lohengrin nyilvánosan felfedi, ki ő, s milyen isteni eredetű családból származik.
Fohászával visszahozza az életbe Elza testvérét - akinek halálában, a vád szerint, maga Elza a bűnös - és eltávozik. Elza - talán a szomorúságtól, talán mert mégis bűnös - élettelenül esik össze.
Mióta láttam a Lohengrint, ismerem a tartalmát, a színháztermen kívül mindig kissé feszélyezetten hallgatom az egyébként gyönyörű Nászindulót, s a házasulóknak magamban szebb jövőt kívánok.
Röviden a nagy "vetélytársról", Mendelssohn Nászindulójáról is. Ez nem szigorúan vett operából való, Mendelssohn kísérőzene részeként írta Shakespeare Szentivánéji álom ("Midsummer Night's Dream") c. darabjához. Hallgassuk meg orgonán előadva.
E bejegyzés írásakor elgondolkodtam, mi is annak a pszichológiai gyökere, hogy én házasságpárti vagyok. Csak az lehet, hogy nagyon ízlett annak idején a kalács, amit a faluban a lakodalmas menetből a bámuló kisgyermekeknek - köztük nekem is - osztogattak. Vagy mégsem?
