Az operával szokás viccelni, s mi tagadás, az opera olykor meg is érdemli ezt a viccelődést. Valaha még az általános iskolások is viccelődtek az operával: - Te mit szeretsz az operában? - Hát, a Toszkából (Tosca) a motoszkát, a Parasztbecsületből a kocsizörgést... Úgy látszik azonban más még jobban figyelhetett az iskolában, vagy még alkotóbb szellemű lehet, mert - egyébként is jókedvű - kritikája címében a motoszka mellett a kavarodási áriáról (Cavaradossi) is említést tesz.

Vajon - akárhogyan is, de - szóba kerül-e még az opera az általános iskolában?

Finomabb vagy magasabb stílű viccelődést jelentenek az operaparódiák. A paródia - mint tudjuk - komoly, magasztos, fenséges stílust alkalmaz teljesen komolytalan tárgy leírására. Talán elsősorban az idősebbek emlékeznek Alfonzó - már-már bohóctréfába forduló, de mindig mélyen emberi és találó - klasszikus zenei paródiáira.

Az operát még vegyészek is parodizálják.

Mi ingerli az embert az opera parodizálására? Talán a külsőségek, az ünnepélyes öltözék, az előadások szertartásos jellege és a sznobok, akik a műfajt körülveszik. No meg, tényleg, a magasztos operatémák ütközése az emberi - például énekesi - gyarlóságokkal.

Új humorforrás az operai bakik (hangzó és látható) gyűjteménye, amely az interneten felkutatható. Ehhez természetesen kellett az elmúlt évtizedek multimédiai eszközeinek közkeletűvé válása.

Szeretném bemutatni kedvenc humoros operai videómat. Ehhez azonban ismerkedjünk meg Verdi: A trubadúr c. operájából (Il trovatore) a főhős, Manrico egyik nagy áriájával, a Strettával ("Di quella pira"). Ez az egyik leghíresebb tenorária, a végén egy hosszan kitartott, diadalmas magas hanggal.

Manrico éppen szerelmével, Leonórával időzik, amikor jelentik neki, hogy Azucenát, a cigányasszonyt - akit anyjaként szeret - máglyára akarják vetni. A Strettában Manrico feltüzeli csapatát és elindul, hogy kiszabadítsa Azucenát.

Egy profikat megszégyenítő amatőr előadásban (Marco Zaninitől) hallgassuk meg a - valódi és komoly - Strettát. Lássuk, hgyan énkeli ezt a sztártenor Marcelo Alvarez a színpadon. Természetesen kereshetünk más előadókat is.

A szöveg nyers magyar fordításban:

Annak a máglyának a szörnyű lángjai
Égetik egész valómat
Gazemberek, oltsátok ki vagy én fogom a véretekkel
(Leonórához) A fia voltam, mielőtt megszerettelek
A szenvedésed nem tarthat vissza
Szerencsétlen anyám, jövök és megmentlek
Vagy veled együtt halok meg!
(A csapat) Fegyverbe, fegyverbe!
Veled küzdünk és halunk meg! (Manrico) Fegyverbe! Fegyverbe!

Hát bizony, a fenségest a nevetségestől csak egy hajszál választja el. Nyilván ez - az ária előadásának olykor "bevetett", külsődleges színpadi trükkjei, túlzásai - birizgálták a következő humoros video szerzőjét, aki megmutatja, milyennek is gondolja ő a Stretta igazi, mindent beleadó előadását.

A video címében a szerző gondoskodni akart arról, hogy művét sokan megnézzék. Ezért utal a címben arra, hogy az énekben magas F hang fog elhangozni. Tenornál a magas C-D-E-F sorrend szerint ez már nagyon nagy magasság, s így várhatóan mindenki belenéz a videóba, aki az operában a (hangi) rekordokat kedveli.

További vicc, hogy könnyen lehet, a magas F tényleg elhangzik, csak figyeljük meg, hogyan. Remélem, lesz, akinek tetszik.

Amikor - egy bizonyos szinten - már jól ismerjük a Trubadúrt, jól jöhet elmélyítésként egy tudós - de azért érdekes - kritika. A művészet csodája pedig az, hogy a mű tudós elemzésének lényegét a jó előadás ugyanúgy belénk oltja, s még törni sem kell a fejünket hozzá.