Már biztosan többen észrevették. Aki esetleg még nem, annak ezúton jelentem, hogy a Deutsche Grammophon Youtube-csatornáján folyamatosan le lehet játszani egy sor Placido Domingo videót.
Ezeken a maestro különféle áriákat énekel, jobbára korábbi operafelvételeiből, filmjeiből. Persze a videók csak néhány esetben tartalmazzák a teljes áriát, hiszen eladási szempontok is vannak a világon. Hivatalosan a Deutsche Grammophon a művész 70. születésnapja alkalmából hozta össze ezt a bemutatót, s ha a közönség vásárlással ünnepli meg az évfordulót, az végül is mindenkinek jó. :-)
Mit ajánlanék én ebből a választékból? Mindent, de ha muszáj választani, legyenek ezek:
Először is a leggyönyörűbb és legférfiasabb áriát, amit valaha írtak, a "Sicilianat". Ezt Turiddu énekli, Mascagni Parasztbecsület c. operájának hetyke főhőse, címe: "O Lola, ch'ai di latti la cammisa", azaz a magyar szövegben Óh, Lola, mint ért cseresznye, oly piros az ajkad. A videón látjuk, amint Turiddu egy csodás éjszaka után Lolától hazafelé lovagol, új, diadalmas nap kezdődik, s a fiatal legénynek - nem csoda :-) - minden olyan nagyon rendben van.
Miről énekel? Arról, hogy Lola milyen gyönyörű, s hogy nem bánja, ha akár a vérét ontják is, csak Lola az övé legyen. Csakhogy, Santuzza megleste, hol járt, s ennek tényleg késpárbaj lesz a vége... Lásd a Szerelem és halál c. bejegyzést is, ott teljesen megvan az ária, itt egy kicsi lemaradt a végéből.
Azután ajánlanám még Pinkerton búcsúáriáját is: "Addio, fiorito asil", a magyar szövegben Ég áldjon virágos ház. Pinkerton ebben a dallamos áriában - meglepő módon - azt vallja meg, hogy milyen hitvány, hogy csak játszott Cso-Cso-Szánnal (végső csapásként még közös gyermeküket is elvette tőle), de a lelkismerete elől nem menekülhet már soha el. Lásd a Cso-Cso-Szán és a zümmögő kórus c. bejegyzést is.
De most már elég a léha, lelkiismeretlen férfiakból. :-)
Az érett Domingo egyik legnagyobb szerepe (volt) Cavaradossi festő Puccini Tosca c. operájából. Kivégzése előtt énekli az "E lucevan le stelle", azaz Tiszta csillagos éj volt c. áriát ("Levélária"). Ebben visszaemlékezik, milyen csodásan érkezett meg hozzá esténként, titokban Tosca, hogyan szerette, s most milyen szörnyű lesz meghalni, mikor nincs az életnél édesebb. Hallgassuk meg összehasonlításul Marcelo Alvareztől - egy jóval líraibb hang birtokosától - is.
És itt az "Esultate", az Örvendj népem! ária, amely Verdi Otellójának legelején hangzik el, amikor Otello megérkezik a háborúból és üdvözli népét. Itt aztán elválik ki a legény (tenorista) a gáton, ez a rövid ária csak a legnagyobb hőstenoroknak való igazán. És Domingónál jobban talán csak az Otellóra szakosodott egy-két tenorista tudja elénekelni (ha egyáltalán...). Lásd A zöldszemű szörny c. bejegyzést is.
Mit látunk-hallunk ezekből a videókból? Hát azt, hogy Domingo nem (csak) hangi csoda, hanem intelligens, tehetséges és kifinomult énekes. Sőt, zenész a szó magasrendű értelmében, akinek a hangja a hangszere. Ahogyan ő frazeál, úgy kevesen tudnak. Ha hangjánál van, ha egészséges, egyszerűen nem tud rossz lenni. Ha tőle halljuk Giordano "Andrea Chénier"-jét, akkor tényleg érzékeljük, milyen az, amikor hősi hang énekli a forradalom hősét... S akkor még nem is szóltunk a színészi játékáról...
A határai? Ha vannak egyáltalán... Egyik irányban talán az "Esultate" jelöli ki, a másikban pedig, mondjuk a "La Donna e mobile" (Az asszony ingatag), amely utóbbihoz igazából sokkal könnyedebb, líraibb hang illik, egy pici hősi színezettel csak. Ebből is hallhatunk részletet az összeállításban. Összehasonlításként hallgassuk ismét a lírai tenor Marcelo Alvarezt. (Igazából a lírai hang szükségessége már a fentebbi Pinkerton-áriánál is felmerül valamelyest.)
A Deutsche Grammophon összeállításában szereplő művek jelentős része megvásárolható vagy zenei könyvtárból kikölcsönözhető. S ha hiszi az Olvasó, ha nem, ez nem reklám akart lenni, legfeljebb Domingo reklámja... Pedig nekem - bármilyen nagyra becsülöm - nem is Domingo a kedvenc tenorénekesem (lásd A Bee Geestől Radamesig: Alvarez c. bejegyzést).
Neked ki a kedvenc tenorod? Miért?
