Charles Gounod Faust c. művéről Mátyás nevű apai nagyapámtól (1889-1981) hallottam először. Kemény, mezőkövesdi matyó legény lévén, éppen alkalmas volt arra, hogy bevonultassák a Monarchia hadseregébe, s ott több éven át, az I. világháborúban is szolgáljon és harcoljon.

Egy nyugodt időszakban történt, hogy a városban, ahol az alakulat állomásozott, műkedvelők színre vitték a Faustot, s a kórust a bakákból verbuválták. Nagyapámnak kiváló zenei érzéke és szép tenorja volt, így a daliás "cukszfürer" (zugsführer, szakaszvezető) a laktanyaudvar helyett egyszeriben az "operaszínpadon" találta magát.

Én minderről akkor szereztem tudomást, amikor kisgyerekként öcsémmel az akkor már 70 körül járó nagyapám felügyeletére bíztak bennünket, s ő, szórakoztatni akarván, elénekelte nekünk a Faust kórusait, majd az érthetőség kedvéért számos szólista részletet is. Mert ő megjegyezte mindezeket úgy 50 évvel azelőtt. Nem tudom persze, mennyire emlékezett és mennyit költött hozzá a saját kútfejéből, én elsősorban a játékát élveztem, különösen az ördögöt. De ha van zenei érzékem, nagyapámnak bizonyosan része van ebben.

A Faust c. opera - a bonyolult cselekményt leegyszerűsítve - arról szól, hogy Faust, az öreg tudós, az örök fiatalságért cserébe eladja a lelkét Mefisztónak, az ördögnek. Immár fiatalon kalandozni indul Mefisztóval és szerelemre gyullad Margit, az ártatlan fiatal lány iránt. Mefisztóval azonban semmi sem üthet ki jól, végül Faust megrontja, megcsúfolja Margitot, a lány elméje pedig elborul, s megöli csecsemőjét. Faust meg akarja szöktetni Margitot a börtönből, azonban az Mefisztó miatt nem áll kötélnek. Ám Margitot végül mégsem végzik ki, az Úr megbocsát neki, angyalok jönnek érte, s felviszik a Mennybe.

Az opera számos nagy "slágert" tartalmaz, ezekből most Faust cavatináját ("Salud demeure chaste et pure", kb. Üdvözöllek, szemérmes, tiszta hajlék) mutatom be, amelyben Faust Margit házánál arról énekel, hogy íme ez az a hely, ahol a Természet Margitot felnevelte, ahol ártatlan kislányból igéző nővé vált. A cavatina tempója, feszültsége az előadása során egyre fokozódik, végül a hírneves - kissé mégis váratlanul jövő - magas C-ben éri el csúcspontját. Rendszerint lírai tenorok éneklik.

Először egy tehetséges fiatal énekes adja elő zongorakísérettel, majd ugyanezt látjuk Marcelo Alvarez, a sztártenor előadásában színpadon (Alvarez honlapján el kell indítanunk a videót).

Az utóbbi videóban a színpadon van valami "furcsaság", örülnék, ha az Olvasó megírná, mi jut eszébe a látottakról.