A Meditáció ("Meditation") az operából önállósult kis remekművek közé tartozik (lásd  a Hajnal a Moszkva folyó felett c. bejegyzést is).

Massenet Thais c. operájából való, a 2. felvonás előtt hangzik el, a hegedűsök kedvelt darabja, mivel a hegedű viszi a vezető szólamot. Végtelenül lírai, a szakemberek szerint éppen ezért kell nagyon vigyázni az előadónak, nehogy túlzásba vigye.

Figyelem: Igazi esküvőre való darab! Gyönyörűen előadható hegedű-zongora hangszerelésben is.

Hallgassuk meg a Meditációt nagyzenekarral.  Így megy a Meditáció pólóban és farmerben. Még, hogy a mai fiatalok nem értenek a romantikához! És itt nőnek fel közöttünk a jövő művészei - a Meditáción.

A  Thais története dióhéjban: A régi Egyiptomban Athanaelt, az elhivatott, aszkéta szerzetest álma arra szólítja, hogy térítse isten hűségére az Alexandriában élő gyönyörű,  híres és gazdag kurtizánt, Thaist, akinek - még szerzetesi élete megkezdése előtt - maga Athanael is majdnem rabjává vált.

Így hát elindul és - Thais öregedéstől való félelmét, csömörét, bizonytalanságát és eredendően jó természetét kihasználva - rá is veszi, hogy hagyjon fel bűneivel és vonuljon kolostorba, hogy levezekelje azokat. Csakhogy, amíg Thaist győzködi, majd elkíséri a kolostorba, beleszeret - amúgy emberi módra.

Mikor később - keserves lelki tusa után - ráeszmél erre, nem tehet mást, feladja szerzetesi életét, s felkeresi Thaist a kolostorban. Ám addigra  Thais  - a megerőltetés, a  lelkifurdalás, s talán az önsanyargatás miatt - már a halálán van. Hite szerint megtisztultan készül az Úr elébe, aki meg fog bocsátani neki.

A Meditáció a 2. felvonás előtt  kerül sorra. Mivel e felvonásban már egy megváltozott Thaist látunk, a Meditáció az ő átváltozásának folyamatát is kifejezheti, ám a szerelem motívumaként is többször visszatér a 2. felvonásban. A Thais természetesen számos interpretációs lehetőséget kínál, továbbgondolásra késztet, az életünk nagyon komoly kérdéseit veti fel. Nem gyakori darab az operaházakban, bár remek játéklehetőséget ad annak a szopránnak, aki hihetően el tudja játszani a gyönyörű, buja Thaist és a megtért, megtisztult  Thaist egyaránt.

A szoprán énekszólam meglehetősen igényes, hirtelen jövő, magas hangokkal. Akit érdekel, próbálja felkutatni például a Tüköráriát ("Mirror aria", "Mirror scene"), amelyben Thais ráeszmél ideje szűkreszabott voltára, jövője bizonytalanságára.  Napjainkban Thais egyik nagy alakítója Renée Fleming (lásd a Hangosak és szépek c. bejegyzést is).

Ugyancsak nagy szerep a baritonnak Athanael. Az éneklés mellett - szent ember létére - neki is nagyon jóképűnek kell lennie az operában. A könnyűvérű lányok ki is mondják ezt a műben, és kezdetben Thais is ezért áll szóba vele.

A rendezésnek az orgia-jelenet, a tűz és zavargó tömeg jelenete, de például - egészen másként - Thais megtisztulása és halála is hatásos lehetőségeket kínál.

Innen értesülhetünk arról, hogy a keresztény hagyományban Szent  Thaisnak - akivé Thais vált - külön napja van, október 8. (A keresztény legendákban a térítő atyának nem Athanael a neve, az operában megváltoztatták.)

A Thais nagyszabású problémája - az erényes élet - ritkán jelenik meg komolyan a "könnyű" műfajban. Ilyen példa Szörényi és Bródy Hajnali lány c. dala, amelyet - korai korszakában - Koncz Zsuzsa énekelt. Érdemes felkutatni.

Mi jut ma az Olvasó eszébe a Thaisban felvetett kérdésekről? Mit kell elutasítanunk és mit nem?