E blog első bejegyzései között emlékeztem meg hajdani kedvencemről, Horváth Bálint tenorról, aki már vissszavonult a színpadtól. Ezt a bejegyzést szeretném Marcelo Alvareznek szentelni, az argentin származású, Olaszországban élő tenornak, aki néhány éve a kedvenc operaénekesem, legalábbis ebben a hangfajban.

Rákattinthatunk a honlapjára, s megnézhetjük, ki ő, milyen volt külsőre fiatalon, s milyen most, középkorúan. A statikus fényképek azonban éppen az ő esetében hamisak lehetnek: nem igazán tükrözik a latinos temperamentumot, azt az energiát, amelyet az énekes magából sugároz.

Alvarez úgy kezdte a pályáját, mint valami modern mesében. Az argentínai Cordobában olyan iskolába járt, ahol komolyzenei képzést, s valamilyen zenei végzettséget is kapott, de azután jó darabig mégsem foglalkozott zenével. Könyvelőnek tanult, s a családi bútorkészítő üzemben kezdett dolgozni.

Baráti társaságban, kocsmában szórakozva szerette utánozni az akkori könnyűzenei sztárokat, például a Bee Geest és a sajátos, igen magas hangjáról ismert Demis Roussost. Már 30 körül járt, amikor a felesége unszolására elkezdett operaéneklést tanulni. Egy-egy éneklecke 12 órás buszozást jelentett Cordoba és Buenos Aires között.

Egy meghallgatáson Giuseppe Di Stefano, az akkor már idős, hírneves olasz tenor azt tanácsolta neki, hogy költözzön Olaszországba, ott teremhet számára babér. A családi bútorüzletet pénzzé téve, feleségével Olaszországban próbált szerencsét. Megérkezése után rövid idővel megnyert egy operai énekesversenyt, s díja egy szerep volt a velencei Teatro La Feniceben. Ettől kezdve versengtek érte az operaházak.

Alvarez lírai tenor, s fiatal korában még könnyedebb hangja volt. E szép színű hang bírta a magasságokat, s ha könnyű volt is, nem volt kicsiny.  Maga Alvarez pedig üdítően férfias jelenség volt. Ez a kettősség lehetett - röviden - kezdeti sikereinek titka.

A gyönyörű "A te o cara" - szerelmi vallomás a kedvesnek, a menyegző küszöbén - jól dokumentálja a karrierje kezdetén álló Alvarez képességeit.

Donizetti: Szerelmi bájital ("L'elisir d'amore") c. kedves vígoperájában Nemorino románcát - a lírai tenor repertoár egyik gyöngyszemét - már régen is gyönyörűen énekelte.

Nemorino, a szegény parasztlegény szerelmes a gazdag család lányába, Adinába, de csak jó sok viszontagság és félreértés után derül ki, hogy Adina is viszontszereti őt. Nemorino románca ("Una furtiva lagrima", Egy titkos könnycsepp) arról szól, hogy Nemorino érzi: Adina viszontszereti. Visszaemlékszik, amikor egy pillanatig karjában tartotta a lányt, szívük együtt dobogott, sóhajtásuk egybevegyült. Immár nem kell neki más, meg is halhat akár - a szerelemtől. Tudjuk persze, hogy a szív ilyen bajaiba nem szokás belehalni - de Nemorino egyszerű gyerek, s valóban megjár poklot-eget, míg viaskodik ezzel a hirtelen jött, mindent elsöprő érzéssel.

Múltak az évek, a hang és az énekes igényei is változtak. Egyre hősibb szerepkörben mutatkozott - illetve  a Carmen Don Joséjaként, a  Trubadúr Manricojaként az Aida Radameseként majd az Andrea Chénier címszereplőjeként igazolta, hogy az inkább hősinek ismert tenorszerepeket el lehet hitelesen játszani alapvetően lírai hang birtokában is.

Fontos állomás volt számára Verdi: Rigoletto c. operája, amelyben a mantuai herceg "lirico spinto" (hősies lírai) szerepét  énekelte. A "La donna e mobile" (Az asszony ingatag) c. híres áriában tényleg az asszony ingatagságáról énekel, aki állandóan mást beszél és gondol, sír, nevet, hazudik, s aki bízik a nőben, bizony könnyen lehet boldogtalan...

Ma elsősorban Verdi-tenorként definiálja önmagát, éli az operasztárok tipikus életét, utazik városról városra, országról országra, földrészről földrészre - olykor feleségével és fiával. CD-lemezeket készít, s DVD-ken szerepel. Ezek némelyike itthon is kapható, bár a hazai kínálat jelentős részében azért  még a nyolcvanas évek három tenorja a nyerő.

Alvarez nincs híján az önérzetnek, s a civil kurázsinak. Még a nagyhírű milánói La Scala operaházzal is felmondta minden szerződését 2007-ben, amikor úgy érezte, nem becsülik ott meg kivívott rangjához méltóan - s nem az anyagiakról volt szó. Giordano már említett Andrea Chénier c. operájának tenor főszerepét énekelte volna. Érdekes módon, amikor kilépett a produkcióból, sorra kiléptek más kulcsszereplők is, s a mű végül nem került színre. Az affér előtt többször szerepelt a Scalaban, azóta egyszer sem.  De, feltehető, hogy a neheztelés sem tart örökké...

Nyilatkozik, s megmondja. Például azt, hogy az operaénekesek viszonylag keveset keresnek, mindenesetre kevesebbet, mint amit az utazás, éneklés, szereplés által meghatározott életmódjuk megkívánna. S hogy a nyolcvanas évek énekeseinek jobb volt. Vagy azt, hogy ő "Latino", s ezért a Carmenben nem sok magyarázatra volt szüksége, eleve a vérében volt Don José szerepe.

Andrea Chénier szerepét a közelmúltban Párizsban énekelte el. Hallgassuk meg a "Come un bel dě di maggio" (Egy szép májusi nap) c. áriát, amelyet a francia forradalomban részt vevő, mégis saját forradalmár társai által elpusztított költő, Chénier ad elő.

A szövegben - kivégzésére várva - kesernyésen búcsúzik az élettől. A legfőbb istennőtől kér utoljára egy jó rímet: "Én, míg könnyedén elszöksz szívemből, felajánlom neked, egy rímért cserébe, egy halálba hanyatló férfi jéghideg leheletét. " De miközben a szöveg szarkasztikus, méltó egy forradalmár költőhöz, a fájdalmas dallam elárulja a szenvedését, csalódottságát, szerelme elvesztését. (André (olaszul Andrea)  Chénier valódi személy, francia költő volt, az irodalomtörténet számon tartja.) 

Legelszántabb rajongói  városról városra követik Alvarezt, megnézik előadásait, koncertjeit. Egy ellenkező nemű,  idős rajongója - aki rendkívül művelt, szinte operaházban nőtt fel, s mindent tud erről a műfajról -  azt mondta, hogy hosszan tudná elemezni, miért jó Alvarez; de legyen elég annyi, hogy ő az egyetlen, aki könnyet csal a szemébe, amikor énekel...

Én férfiként jól tudok azonosulni az általa játszott hősökkel: én is meghódítom a  hölgyeket, én is megnyerem a csatát, és én is érzem a vesztett ügy keserűségét. Úgy énekli, hogy elhiszem.

Érdemes rápillantani a kulcsszavak listájára, odamenni a megfelelő bejegyzésekhez, s meghallgatni, megnézni Alvarez itt nem említett felvételeit is. A honlapján még ezeken túl is számos szép felvételt találunk.

Az Olvasónak melyik művész, előadó, sportoló stb. a kedvence?