Nem tudom, hogy most mi Debrecenben a norma, mindenesetre jó ideje megy már Bellini Norma c. operája a debreceni Csokonai Nemzeti Színház jelen évadában. A mi bérletünkben csak most került sorra, így most írok róla.

A Norma története például itt olvasható, ebben a blogban is írtunk róla - a Casta Diva áriával a centrumban. Tömören, Norma a druidák papnője, a megszálló rómaiak vezérével, Pollionéval titkolt viszonyt ápol, két gyermeke is van tőle. Népe viszont gyűlöli a római megszállókat és lázadásra készül ellenük, amelyet Norma az égiekre hivatkozva késleltetni igyekszik.

A helyzet gyökeresen megváltozik, amikor Pollione beleszeret a fiatal papnőbe, Adalgisába, aki viszonozza is érzelmeit. Mivel Pollionét visszarendelték Rómába, itt a lehetőség, hogy Adalgisával új életet kezdjenek. Norma persze megtudja (épp a naiv Adalgisától), hogy mi folyik/készül a háttérben és kénytelen egész addigi életét, érzelmeit mérlegre tenni.

Végül Pollionét Normától függetlenül elfogják és máglyára küldik, Norma pedig beismeri viszonyukat a nép előtt és követi Pollionét a halálba. A Norma lélektani része -  a szerelméért mindent feláldozó, idősödő nő megalázottsága, a kötelesség, erkölcs, igazságosság, szerelem, bosszúvágy birkózása - minden korban aktuális.

Nadine Duffaut nem először rendez a Csokonai Nemzeti Színházban, én a Carment láttam tőle. Meglepő húzása volt, hogy Micaela vezette Don José tőrét, Carmen halála tehát Micaela bosszúja volt, amiért José - Carmen miatt - felrúgta a mátkaságukat. Logikus volt, tetszett.

A mostani előadásban nem fedeztem fel semmilyen hasonló rendezői "trükköt", de Duffaut alapvetően mindent végigvitt,  ahogyan kellett. Sajnos voltak elemek, amelyek nekem nem tetszettek. 

Először is a díszlet: komor volt és egyhangú. A Casta Diva például feltétlenül szebb, varázslatosabb környezetet érdemelt volna.

A jelmezek nem voltak korhűek, a rómaiak kis bőrkabátban (vagy dzsekiben), pompáztak, amely az egyik oldalon hosszabb volt, mint  a másikon. Ehhez fekete katonai nadrág és bakancs járult.

A druidák bő ruháját viszont olyannak találtam, mintha kórházi ápolók és orvosok átlényegített munkaöltözéke lenne. A fejükön hordott világos sapkácskák jelentőségét nem értettem, illetve néha egészen fura dolgok jutottak róluk eszembe. A harcosok mindenesetre nem voltak túl félelmetesek, semmi esélyt nem adtam volna nekik a bőrdzsekisek ellen.

Amikor meg akarták támadni a római tábort, de végül mégsem tették, egyiküknél sem volt semmilyen fegyver. Talán rájuk akartak kiáltani, hátha megijednek (a sapkácskák kísértetiesen derengtek a sápadt fényben).

Amikor a szövegben szerepelt, hogy jön Norma, hajában verbéna díszítéssel, kezében aranysarlóval (?), valójában nem volt Norma hajában semmi és a kezében sem, csak úgy elénekelte a Casta Divát.

Egyszer felbukkant a szövegben a "patakvér" szó is. Hm. A "vérpatak" itt jobb lett volna. Ha már patakzani kell.

Megjegyzem, hogy egy 2005-ös Bartók+ fesztivál Norma előadásán a druidák ugyancsak világító eszközökkel vonultak, Normának pedig emlékezetem szerint világító gömbje volt. Igaz, kék.

Előadás közben néha megcsapott az érzés, hogy talán a Norma túl "öreg" már. Idegesítőek az indulószerű tempók a lírai mondanivalójú áriák alatt és az azóta operai közhellyé vált zenei megoldások, elemek. Persze az egészen végül átragyogott Bellini zsenialitása és ma is érvényessé tette az 1831-ben bemutatott operát.

Ügyelni kellene viszont arra, hogy a színpadi látvány, mozgás és történés a zene jellegével összhangban legyen. Például ritmikus, indulószerű zenére a harcosok legyenek katonásabbak, harciasabbak. 

A Casta Díva nagyária alatt azonban épp, hogy nem kellene a druidákkal "alaki gyakorlatokat" végeztetni. (Általában szólva egyre gyakoribb, hogy a rendezők - akarva vagy akaratlanul - elterelő színpadi műveletekkel "agyoncsapják" azokat az áriákat, amelyekért a közönség jelentős része bemegy az operára.)

Valahogy úgy éreztem, hogy az előadás - miközben semmiképp sem hagyományos - nem is modern igazán. A modern megközelítésre példa lehet egy 2005-ös amsterdami Norma előadás, ahol a rendező a Norma történetét az énekesnő magánéletében lejátszódó hasonló eseményekkel elegyítette (az előadás DVD-n hozzáférhető).

Másrészt érdekes, hogy a Met nem átallotta teljesen hagyományos előadásban színre vinni Bellini Puritánok c. operáját. Semmi "modernség" csak bel canto. Pedig a Puritánok története "modernebb", a római kornál sokkal később, 1700 körül játszódik. :-)

Norma Kolonits Klára volt. Kiválóan oldotta meg a feladatát, főként a szenvedő asszony bemutatását, a nagy hatalmú látnok-papnő talán  félelmetesebb is lehetett volna. Kiemelendő, hogy Kolonits énekében a szerep koloratúrái is ritkán hallható szépséggel érvényesültek, ezek az elemek számos más Norma-alakításban elnagyoltak vagy akár hiányzanak is. Ha lehetek maximalista, nekem még egy kis plusz drámaiság a hangban elment volna, persze nem a koloratúrák rovására. Talán akkor Norma keményebb oldala is tökéletes lett volna. Ezzel együtt élvezet volt nézni és hallgatni. Bravó.

Pollionét Calin Bratescu alakította. Erőteljes, nem sokat gondolkodó katonát formált meg, éneklése ennek megfelelően hangos, erőteljes volt, a kevés pianóból egy-egy - úgy tűnt - fokozott odafigyelést igényelt részéről. A záró jelenetekben jól érzékeltette Pollione vívódását, nemesebbé válását. Remélem, találkozom még vele más szerepben is, érdekelne mi van még a tarsolyában. 

Adalgisát Balga Gabriella alakította. Külsőleg, énekben és játékban is versenytársa tudott lenni Normának (ahogyan annak lennie is kell). Kettőseik gyönyörűek voltak.

Wagner Lajos  - akiben a debreceni operajátszás utolsó néhány évtizede jó értelemben megtestesül -  Orovesot, a druida főpapot alakította, illúziókeltően. 

Rendes Ágnes ezúttal Clotilde kisebb szerepét vállalta és oldotta meg precízen.

Biri Gergely átéléssel alakította Flavio kisebb szerepét, érdeklődéssel várjuk további megjelenéseit.

Nagyon tetszett az előadás zeneileg (karmester: Szabó Sipos Máté). Úgy éreztem, hogy szinte minden a helyén volt.

A kórus kellően sok tagból állt, szépen oldotta meg zenei és statiszta-színészi feladatait. 

A közreműködők teljes listája itt olvasható.

Összességében az előadást - minden fenti kifogás ellenére - természetesen megérte megnézni, remélem, a közeljövőben az Erkel-színházban is sikert arat majd.

  

 

 

 

Szerző: alvarezfan1111  2018.05.16. 20:53 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://operazona.blog.hu/api/trackback/id/tr413954482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása