Március 6-án  18 órától a feleségemmel részt vettünk Mohos Nagy Éva  tiszteletére rendezett hangversenyen. Mohos Nagy Éva operaénekes ma kiváló és eredményes tanára a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának, ezt az ünnepi hangversenyen fellépő tanítványok sora füllel jól hallhatóan igazolta. 

A műsor meglepetés volt még az ünnepelt számára is. A tanítványok a tanárnővel kapcsolatos egy-egy emlékezetes pillanatról is beszámoltak, arról, mit is tanultak, kaptak tőle.

Több nagyon szép, ígéretes vagy már beérett produkciót láthattunk. Teljesen szubjektíven Busa Gabriella, Kiss Dia és Nagy Kíra szereplését emelem itt ki az egymással vetekedő színvonalú műsorszámok közül. Egyszerűen bejött nekem, amit csináltak, megragadott a hang színe, egy-egy tekintetük, mozdulatuk. Remélem, egyszer hosszabban is tudok majd írni róluk.

Duffek Mihály korábbi dékán köszöntője ünnepi volt, ugyanakkor őszinte.  Vicces formában, anekdotikusan, de kiderült, hogy nem könnyű az ugrás a színpadról a katedrára és az eredmények itt is komoly viták során jönnek létre.

Az eseményről fényképes beszámolót közölt a Debreceni Egyetem honlapja és számos újság is.

Bár jól szórakoztunk, profi éneklés és bensőséges pillanatok szerencsés elegyét élvezhettük, mégsem szabadulhattunk a nosztalgiától. Azok iránt a hetvenes évek iránt, amikor a Csokonai Színháznak még saját operatársulata volt és amikor fiatalon magunk is operakedvelővé váltunk. Mindebben része volt az akkoriban kezdő majd egyre inkább beérő Mohos Nagy Évának is kiváló pályatársaival együtt. Utóbbiak közül Horváth Bálintról és Tréfás Györgyről ebben a blogban is írtunk. Az utóbbiról sajnos, szomorú alkalomból.

Bár mindjárt a koncert másnapján elkészült e bejegyzés, mindenféle okok miatt csak most tudom közzétenni. Kicsit megkésve tehát, de szívből kívánunk Mohos Nagy Éva művésznőnek, professzor emeritának hosszú, boldog életet és további szép eredményeket.