Június 21-én a feleségemmel elutaztunk Miskolcra, látni akartuk  "A halott várost". Pontosabban a Bartókplusz Operafesztivál keretében Korngold Halott város c. operáját.

Az előadás a debreceni Csokonai Színház korábbi produkciójára épült, itthon személyes okok miatt nem sikerült megnéznünk, bár benne volt az operabérletünkben.

Engem elsősorban Robert Dean Smith vonzott, a hőstenor, aki Miskolcon a férfi főszerepet játszotta. Mintha Ramón Vargas lett volna még hozzá hasonló sztártenor, akit korábban az operafesztiválon láthattunk. Természetesen rajtuk kívül is sok jó tenorénekes lépett fel ott, főleg, amíg létezett a fesztiválon a "három tenor" hangversenysorozat.

Korngold operája durván 100 éves, de a XIX. századi klasszikusok után következő, "modern" opera. A története röviden a következő.

A  férfi főhős, Paul felesége, Marie meghal, de Paul továbbra közös életük színhelyén, Bruges városában marad s érzelmileg sem tud elszakadni eltávozott szerelmétől, feleségétől. Ekkor azonban találkozik Mariettával, az életvidám táncosnővel, aki külsőre az elhunyt Marie szakasztott mása. Paul érzéseiben összekeveredik a halott és az élő nő iránti vágyódás: hol gyűlöli magát és Mariettát, mert megcsalják a halott Mariet, hol pedig imádja Mariettát, hiszen az roppantul vonzó és végül is valahol Marie...

Marietta végül észreveszi, hogy egy halott nővel kell versenyre kelnie,  beleerősít, féltékennyé teszi Pault, majd a házaspár egykori közös otthonában fekszik le Paullal, hogy demonstrálja győzelmét. Csakhogy Paul - utólag - ezt nem bírja elviselni és megfojtja Mariettát. Azután egyszerre csak kiderül, hogy Marietta a megismerkedésük után valóban meglátogatta az otthonában Pault, de aztán elment és az összes  többi csak Paul látomása volt. A férfi végül elköltözik a Marie emlékét őrző Bruges-ből, a halott városból és feltehetőleg új életet kezd.

Paul látomásában Marietta egyszerű, vidám lányból fokozatosan romlott cédává változik, aki a társulatának tagjaival és Paul barátjával is szerelmi viszonyt tart fenn, orgiázik, megbecsteleníti talán még a vallást is. Szóval jó kis zűrzavar alakul ki Paul elméjében, ami az opera keletkezésekor nagyon érdekes lehetett, hiszen a pszichoanalízis is nagyjából akkor születhetett meg. Ma már mindez kissé közhelygyanús.

A zenét én jórészt Richard Strauss utánérzésnek vélem, olykor leegyszerűsített, dallamos, filmzene-szerű szigetekkel. Ezzel együtt kifejező, de nagyon nehezen énekelhető a mű. Kocsár Balázs energikusan vezényelte végig  a Miskolci Szimfonikus Zenekar élén. (Megjegyzendő, hogy Korngold később a nácik elől az USA-ba távozott és ott valóban filmzenéket írt.) 

Az előadás rendezése (Vlad Troickij munkája) fantáziadús és hangulatos, a színpadon egyfajta párhuzamos történet bontakozik ki, néma táncosnők, táncosok, statiszták szimbolikus cselekményeket végeznek,  tárgyakat csomagolnak ki- és be, temetnek, bőröndökkel jelennek meg és tűnnek el stb. A színpad hangsúlyos eleme egy fémből készült, megemelt rácsos "kaloda", ahová leggyakrabban a főhős, de olykor mások is felmásznak és onnan énekelnek. Ez feltehetőleg a lelki börtönt jelképezi.

Néhány egyszerű dolgot érdemes lett volna mégis újragondolni.

Például az említett fémkaloda, kb. 2 méterrel a színpad szintje fölött, veszedelmesen ingani, rezegni látszott, amikor az énekes ott tartózkodott. Az alkotmány keskeny szélén kellett végigegyensúlyozni, hogy a kalodába bejusson az énekes, feltéve, hogy a felvezető lépcsőkkel előtte már megbirkózott. Én végig azt vártam, mikor dől fel az egész építmény, s magam semmi pénzért nem kapaszkodtam volna fel rá. Ami azt illeti, ma már talán világítással is létre lehet hozni a szereplőn egy kaloda-rácsrendszert, talán virtuálisan is kifejezné ugyanazt.

A zenekart is a színpadra tették, ennek értelmét nem bírtam megfejteni. Viszont ezáltal leszűkült  a színpadi tér és a néma szereplők valamint a kórus olykor a nézőteret is igénybe vették. Ez nekem - az épp folyó foci VB nyelvén - öngólnak tűnik.

Ha benne is van a műben, el kellene kerülni - ismét sport - magas labdák feladását. Például, amikor Marietta beszélni akar a halott Marie képével, normális vidéki emberben azonnal felmerül az "Álljon meg a menet! Beszélni akarok a halottal!" c. népi humor, minek következtében csaknem beleröhög az egyébként tragikus jelenetbe.

Paul szinte végig egyetlen öltönyben van, Marietta viszont többféle ruhában, pongyolában-fehérneműben is. A cselekmény fontos eleme, hogy Marietta vonzó táncoslány, s ezt a miskolci Marietta is hozta, de könnyebb dolga lett volna, ha külön rá tervezett jelmezekben játszhat. Úgy tűnik azonban, hogy a debreceni és miskolci Marietta ugyanazon vagy legalábbis ugyanolyan jelmezekben játszottak, bár fizikailag - ahogyan én látom - egyáltalán nem hasonlítanak egymásra! 

Marie szellemét és Mariettát Bátori Éva személyesítette meg, énekteljesítménye és színészi játéka kiváló volt, méltó hírneves partneréhez, az illúziót - lásd fentebb - a jelmezei rontották valamelyest. Bátori teljesítménye egyébként a feleségemnek is tetszett, pedig ő kevésbé elnéző az énekesnőkkel szemben... :-)

Nem tudom, Robert Dean Smith - akiról tényleg elmondható, hogy nemzetközi sztár - hogyan "keveredett" ide, végig féltem, hogy lemondja. De nem tette - emellett jól is tette a dolgát, nagyon szépen énekelt. Paul szerepe énekesi szempontból összességében nagyon nehéz, hősi hangot kíván. Smith a maga Wagner-tenor szerepkörével, nem olaszos, hanem inkább semleges színű tenorjával megbirkózott a nehézségekkel. Hangerőben természetesen nem volt hiány nála, de nekem úgy tűnt, hogy elsősorban nem a decibelekkel kívánta bizonyítani hírnevét. Még szép pianókat, falzettet is produkált, ha kellett. Külseje és színészi játéka megfelelően  illúziókeltő volt.

Volt már rá példa, hogy Paul szerepét lírai tenorral énekeltették el. Csak remélni tudom, hogy a hangja nem sínylette meg a dolgot.

Paul barátja, Frank és Fritz a Pierrot Fülep Máté volt - fiatalos, de szép színű és erős baritonhangon énekelt.

Kiemelném még Cselóczki Tamást, aki Marietta színtársulatának tagjaként jól énekelt és amikor lehetett, természetesen feltörő humorral fűszerezte előadását.

A teljes szereposztás itt látható, mindenki szépen tette a dolgát.

Senki sem konferálta fel az előadást a szervezők részéről, a jegyszedőkre bízták annak (véletlenszerű) közlését is, hogy az opera három felvonásból áll az esetleg vélhető kettő helyett.

Az aktuális szereposztás - az operai szokás ellenére - nem volt kitéve sehol. Az üresen ásító "Szereposztás" tábla alatt az alkalmi büfé működött és az árlap függött a falon.

A modern operák tekintetében hajlok  Rudolf Bing - a new yorki Metropolitan Opera egykori, karizmatikus igazgatója - véleményére. Olyasmit írt a könyvében, hogy az opera túlélését nem modern operák megszületése biztosítja, hanem, épp ellenkezőleg, az, ha nem születnek modern operák. :-)

Nekem "A halott város" sem változtatott alapvetően Bing kesernyésen vicces igazságán. Összességében mégis szép, hangulatos előadást láttunk, a vendégtenorral együtt különösen megérte Miskolcra kirándulni érte.

Itt látható a videóelőzetes (a "trailer") a korábbi debreceni előadáshoz, feltűnik benne a korábban kárhoztatott "kaloda" is. Egy másik színház előadásából idézünk fel egy lírai kettőst, amelyben Marietta egy nosztalgikus dalt énekel és Paul csatlakozik hozzá (angol felirat tájékoztat, miről énekelnek). A teljes zene nem (egészen) ilyen, ez egy könnyedebb, vonzóan dallamos részlet, mintha a szerzőnek eszébe jutott volna egy áriával "feldobni" a hömpölygő zene-ének-folyamot.

November 25, 27, 29-én és december 2-án a tervek szerint  Budapesten lép fel Robert Dean Smith  -  Wagner Tannhauser c. operájában. Javaslom magamnak és mindenkinek. :-)

- Lehet, hogy Korngoldnak (illetve az alapul szolgáló regény szerzőjének)  Bruges halott város volt, amikor én voltam ott, turisták tömegei árasztották el az utcákat. Vagy ez is a város halála, csak másként? :-)  Itt játszódik az "Erőszakik" c. film is, ami nekem egy percig sem tűnt komédiának, még feketének sem.

- Felkészül: a Retró Mackó Falatozó. Ezt későn észleltük és már nem tudtuk kipróbálni, de hátha a legközelebbi miskolci túránkon ez is sikerül. A név mindenesetre sokat ígér. :-)

 

 

Szerző: alvarezfan1111  2014.06.27. 19:15 Szólj hozzá!

Címkék: Bátori Éva A halott város Korngold Erich Smith Robert Dean Bartókplusz Operafesztivál

A bejegyzés trackback címe:

https://operazona.blog.hu/api/trackback/id/tr236197587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása