Ma nem operáról, de zenéről, musical-ről írok.

Ugyanis az operabérletünkhöz két jegyet küldött a minap a Debreceni Csokonai Színház azzal, hogy íme, megnézhetjük ingyen a Mária c. musicalt a városi Főnix Csarnokban. (Aki nem tudná, Debrecen jelképe a főnixmadár, nohát.)

"Ajándék lónak ne nézd a fogát!" - szól a profán közmondás, én ezúttal mégis megszegem a szabályt. Talán megtehetem, mert nem kértem a jegyet, nem is szeretem igazán a musicalt s leginkább azért mentem el, hogy a magam csekély lehetőségeihez mérten támogassam Vidnyánszky Attila színházigazgató-rendező törekvéseit, a debreceni kulturális életet. Szerencsére - ezért vagy azért, de - sokan voltak a nézőtéren.

Sok éve annak, hogy először hallottam a Ghymes-együttesről, s azóta nem értem, amit csinálnak. Főleg a szövegeik idegenek számomra, szóképeiket legtöbbször furának, ellentmondásosnak sőt viccesnek vélem. Hogy nem a világzenével van bajom, onnan gondolom, hogy például a Makám-együttesnek - zenéstől-szövegestül -  lelkes híve vagyok.

Szarka Tamás a Ghymes beltagja, és az általa írt Mária c. musicalban számomra ismét jelentkeztek ezek a megértési problémák. A Csokonai Színház beharangozó szövege " elementáris erejű zenében és költői képekben megálmodott" műről beszél, nekem pedig szörnyű kellemetlen a tudat, hogy ezek szerint - hiába a sok aktív és passzív zenélés, olvasás, színházba járás - mégis meglehet, hogy a csodák egész óceánja elérhetetlen és felderítetlen marad számomra. Pedig, mióta a gyermekeim felnőttek, jórészt a művészi élményért élek. Hogy mást ne mondjak, a beharangozó idézete: "Fénnyel szóló csillagok, mondjátok meg végre, hol vagyok!", már rögtön nevetésre ingerel, pedig a mondat nyilván lírainak van szánva.

Hogy miért volt mégis szép este? Nekem azért, mert Vidnyánszky Attila az így-úgy adott alapműből sodró, lebilincselő, látványos, ugyanakkor nem triviális és mélyen emberi performanszot, misztériumjátékot rendezett. Mária feltűnésétől, fogantatásától kezdve, Heródes kisdedek elleni vérfürdőjén át a születésig tart a darab ismert története. Szerintem a rendezés volt "elementáris erejű zenében és költői képekben megálmodott". Ugyanakkor talán bármilyen más alapanyag megtette volna Vidnyánszkynak, de ezt nem hibának rovom fel, sőt.

Mozgalmas, jól koreografált történéseket, táncokat láttunk,  finomabbnál finomabb megoldásokat, szimbólumokat, s ha kellett, visszafogottan ábrázolt, de megdöbbentő brutalitást és fájdalmat is. Heródes és a Gonosz alakítója óriási volt, Mária alakítója jól hozta az egyszerű, tiszta nőt, aki felnő feladatához. József a színpadon végigkísérte a történéseket, kormányozta és mentette Máriát, amikor szükséges volt. A színész-énekes nagyon szép lírai tenorral van megáldva, ha meghallgatna, azt mondanám neki, próbáljon inkább szerencsét az operában. (Szereposztás itt.)

Persze azért a zene sem rossz, a hangerő, a dob, a basszus és a profi hangszertudás is megteszi a magáét. (Sajnos gépzene ment, nem volt élő zenekar.) Én még zsidó zenei motívumokat is véltem hallani a hazai és balkáni mellett, de ki tudja.

Apa lévén, elég sokat ismerek a gyermekvárást, a születést kísérő dolgokból, érzésekből. Persze női misztériumként ezt soha nem élhettem át. Ez a rendezés - teljesen váratlanul - mondott nekem valami újat minderről.

Az ilyen témájú előadások könnyen válhatnak sematikussá, didaktikussá, csak hogy a pozitív üzenet biztosan "átmenjen". Itt azonban erről szó sem volt, az üzenet megszenvedett igazságként, hitelesen, s nem tolakodva fénylett fel azoknak, akik azt látni akarták. Talán így lehet ma nálunk hinni és egyben modern embernek lenni.

Kínálkozik az összehasonlítás a Jézus Krisztus szupersztárral (elsősorban a filmmel), fiatal korom óriási élményével. Nem is annyira a zene, a szöveg, a művészi színvonal érdekes itt, hanem a két világkép. A különbség csak annyi, amennyi a Nyugat és Kelet között: ég és föld. Mindenki eldöntheti, neki melyik-melyik.

Úgy hírlik, az előadás végül Szegeden, a szabadtéri játékokon is színpadra kerül. Az előbb mondottak miatt érdemes megnézni, s ha valaki még Ghymes-rajongó is, az élmény bizonyára hatványozott lesz.

Szerző: alvarezfan1111  2011.12.12. 00:32 2 komment

Címkék: ghymes makám szarka tamás vidnyánszky attila mária (musical)

A bejegyzés trackback címe:

https://operazona.blog.hu/api/trackback/id/tr333456824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-marica- 2011.12.13. 13:51:25

Csak annyit fűznék hozzá,hogy nem Szarka Gyula,hanem Szarka Tamás írta a Máriát.
Én személy szerint a zenéjét éppen úgy imádtam,mint a rendezést,a jól megkoreografált táncokat és jeleneteket.Nem mindennapi darab,nem mindennapi mondanivalóval és végül,de nem utolsó sorban kiváló szereplőkkel.

alvarezfan1111 · http://operazona.blog.hu 2011.12.13. 17:26:58

@-marica-: Kedves -marica-, köszönöm a hozzászólását. A kulcsszavaknál Tamás van, jelzése nyomán kijavítom a szövegben is. Megnyugtat, hogy a különbségek mellett van valami az előadásban, amelyet mindketten kedvelünk.
süti beállítások módosítása