Focimeccsen azt kiabálhatjuk: Szemüveget a bírónak! Az operáról szólva pedig, hamarosan ezt: Szemüveget a nézőnek!

Azt olvasom ugyanis a mai internetes Népszabadságban, hogy "Már az opera is 3D-ben nyomul". Ez a cím, a cikk maga pedig arról ad hírt, hogy az Operaházban Bartók operáját, A kékszakállú herceg várát háromdimenziós filmtrükkök segítségével adják elő. Mármint a hátteret, tehát a herceg várát így, virtuálisan - nem pedig ácsolt-ragasztott díszletekkel -  alkotják meg.   A nézőknek a teljes élményhez 3D-s szemüvegre lesz szükségük, akárcsak bizonyos filmeknél.

A cikk részletesen leírja az alkalmazott szoftvert, megemlíti annak alkotóit, működtetőit, Komlósi Ildikót, a világhírű mezzót (Judit alakítóját), aki ezt a 3D-ötletet adta. Szerinte ez is egy módszer az opera megmentésére. Megemlíti még, hogy  ki lesz a karmester és, hogy mikor lesznek az előadások.

Természetesen Komlósi Ildikónak igaza van. Az operát - legalábbis itthon - sajnos tényleg meg kell menteni. Az előadásokat - ahogyan én látom - főként idősebb emberek látogatják, talán az énekesi utánpótlás is akadozik. Meglehet külföldön nem olyan tragikus  a helyzet, a németországi nyári koncertesteken könnyűszerrel találni fiatalokat is, legalábbis a felvételek szerint.

A szoftveres 3D-s látvány pedig tényleg jó eszköz lehet arra, hogy az operaházak nézőterére becsaljunk fiatalokat, akiknek egy része remélhetőleg rabja marad a műfajnak egyszerű, valós 3D-s háttér esetén is, mondjuk például a zene és az ének miatt.

Mégis van olyan tétova érzésem, hogy a  fürdővízzel együtt kiöntetik a gyerek is, az avítt dolgokkal együtt elveszhetnek fontos dolgok is. Miért? A Népszabadság cikkében épp csak az nincs megemlítve, ki fogja játszani a kékszakállút, magát. Az Index híradása demokratikusabb - itt egyik énekes szereplő sincs megemlítve. Nekem ezek a hírek - modellértékűen - azt jelzik, mi érdekes/nem érdekes a közvéleménynek illetve ki mit akar igazán kommunikálni az esemény kapcsán.

A neten keresgélve aztán valahol megtaláltam, hogy a próbák alapján  talán Kovács István lesz Komlósi Ildikó szereplőtársa a darabban.

Az operaházi ismertető lényegében azonos a Népszabadság cikkével, Kovács István neve nélkül. Az ismertető melletti kis képes reklám hozza a szereplők nevét, a lapról elérhető  videóreklám pedig már részletesebb információkkal szolgál. De azért az opera ismertetése alatt is a társként előadandó balett zenéje, Ravel Bolerója megy. Talán mert a Kékszakállú zenéjét adva egyetlen fiatalt sem lehetne még 4D-vel sem becsalogatni... :-) Gyönyörű, de nem egyszerű a modern opera...

Egy adott darab kapcsán valaha a szerző, az énekesek voltak érdekesek. Azután lett a rendező és most már a látványtervező ember sőt inkább az ő szoftvere. Haladunk a lényeg felé, nem tagadható. :-)

A férfiénekeseknek nincs szerencséjük ezzel a 3D-vel. :-) Már Mario Del Monaco, a hőstenor megemlíti önéletrajzában (1) Mike Toddal való afférját az Aida 3D-technikás filmfelvétele kapcsán. (Meglehet, hogy technikailag nem ugyanarról van szó a két esetben.)

Mindent összevéve azért üdvözlöm a kezdeményezést. Ha épp Pesten tartózkodnék és lenne pénzem jegyre (szemüvegre), elmennék, megnézném.

Érdekes Komlósi Ildikó és Kovács István honlapja, zenét is hallgathatunk ott.

Szabad-e olyan cikket írni egy operaelőadásról - bármilyen szempontból - amelyben a főszereplő énekesek nincsenek megfelelően bemutatva? Mit gondol az Olvasó?

Ha már dimenziókról beszélünk, a  természettudományban a dimenziók igen izgalmas dolgok, elméletileg főként akkor, ha több van belőlük, mint a megszokott térbeli három. :-) Ki gondolná például, hogy amikor egy kis méretű gömbvillámból (állítólag) kiesik egy nagy víztömeg vagy egy téglarakás, akkor ez a negyedik dimenzióval lehet kapcsolatos? :-) Főként megfelelő képzettségű és/vagy egészséges kritikai érzékű Olvasónak ajánljuk Egely György fantáziadús könyveit.

1. Mario Del Monaco: Életem és sikereim, Zeneműkiadó, Budapest 1984.