Marco Zanini az operaéneklés sajátságos alakja, akit a Youtube-ról számosan ismerhetnek.
Felvételein a legnépszerűbb tenoráriáknak veselkedik neki, s a legtöbb esetben szépen el is énekli azokat. Az 1995-ből való, különféle versenyeken készült felvételeit különösen érdemes meghallgatni-megnézni.
Példaként lássuk a "Celeste Aida" (Ó szép Aida) c. ária előadását Verdi Aida c. operájából. Nem hibátlan, de szerintem egy óriási tehetség produktuma, akiből az elmúlt egy-két évtized egyik legnagyobb tenorja lehetett volna.
Ám Marco Zanini - a Youtube-csatornáján közölt tömör életrajza szerint - 1996-ban abbahagyta az éneklést.
A 2008. évtől elérhetővé tett néhány későbbi felvételt a Youtube-on, ezek között van például a Képária ("Recondita armonia") Puccini Tosca c. operájából. A felvételekből kitűnik, hogy a hang nem kopott meg, de a zenei megformálásban - szerintem - már mutatkoznak a szakértő környezet hiányának jelei. A tempó és a frazeálás több esetben kifogásolható.
A Youtube-on hozzászólók szabályosan könyörögnek neki, hogy ne magának énekelgessen, hanem legyen profi, lépjen fel színpadon, ne fossza meg a világot a tehetségétől. Mindig udvariasan megköszöni és olykor közli, hogy sajnos, az operaéneklés olyan bizonytalan pálya, amelyet, családos ember is lévén, ő nem vállalhat fel.
Ki tudja, igazából miért nem lett hivatásos énekes Marco Zanini. A hangjához elég megnyerő külsőt is adott neki az ég, egyenes útja lehetett volna a sikerhez. Bár én itt már múlt időben beszélek róla, mint énekesről, tulajdonképpen még mindig megpróbálkozhatna valahol. Ha 1995-ben mondjuk 25 év körül volt, akkor ma 40 körül lehet, ami még nem "végzetes", tekintve, hogy 7 évig tanult énekelni, s lényegében "készen van".
Vajon kínáltak-e neki szerepeket, lehetőségeket? Én az elmúlt harminc évben jónéhány, hozzá képest kifejezetten rossz tenort hallottam már operaszínpadon. Neki ne jutott volna hely? Vajon elment volna-e Zanini egy kisváros operatársulatához, ahol ilyen képességekkel - a mai viszonyokhoz mérten - biztos helye lehetett volna?
Talán meglepő, de nemcsak a profi művészi pályák lehetnek bizonytalanok, hanem a tudományos pálya is. Az utóbbihoz "hivatalosan" több közöm van. A kiugró tehetségek nagyon nagy valószínűséggel érvényesülni fognak, azokat - általában - szándékosan sem lehet elgáncsolni. Hanem a többiek karrierje döntő módon függhet a kezdeti lehetőségektől, szerencsétől. Ez az ún. pozitív visszacsatolás, a megkapott lehetőség, támogatás újabb lehetőségeket szül, előrehaladást jelent. Amint az evangélium - ezúttal talán profán tárgyra alkalmazva - mondja: Akinek van, annak még több adatik, akinek pedig kevés van, attól még ez a kevés is elvétetik. Az operaéneklésnél mindez még azzal is párosul, hogy a produktumhoz feltétlenül szükséges énekhang viszonylag könnyen elveszíthető.
Ezért én "valahol" megértem azokat a tehetséges embereket, akik vonakodnak vagy egyáltalán nem is mernek belevágni abba, ami a dolguk lenne.
A jól ismert "Good Will Hunting" c. film főszereplője egy rokonszenves munkásfiú, aki - mint kiderül - egyúttal matematikai zseni is. Ám eleinte nem képes megérteni, hogy emiatt milyen kötelezettségei vannak a tudomány, az emberiség kultúrájának gyarapítása iránt. Míg végül a barátjává lett pszichológusa, de különösen saját társa-rokona rá nem ébreszti erre. De az élet (sajnos?) nem hollywoodi mozi.
(Ide tartozik, hogy a matematika bizonyos ágaiban, persze közel sem mindben, szinte semmit sem kell tudni ahhoz, hogy az ember nagy felfedezésekre jusson - át kell látni bizonyos összefüggéseket. Fordítva, a szóban forgó ágakban ezt az átlátó képességet semmilyen megtanulható tudás nem képes pótolni.)
Míg Zanini feltehetőleg Brazíliában próbálkozott az énekversenyeken, egy Marcelo Alvarez nevű fiatalember - nagyjából ugyanakkor - Argentínában. Itt egy felvétel, amely Giuseppe Di Stefano (a világhírű tenor) kurzusán készült, ahová Alvareznek - feltehetőleg nem olyan egyszerűen - sikerült bejutnia. Alvarez először az "A te o cara" áriát énekli Bellini "I puritani" (Puritánok) c. operájából. Nem sokkal a kurzus után eladja a megélhetését biztosító családi bútorüzletet, s elindul - Di Stefano tanácsa szerint - Olaszországba. Ma talán ő a világ leginkább keresett lírai tenorja. Összevetésül itt az ő Képária-felvétele - a Metropolitan Operából.
Ahogy Korda György énekelte, igaz, nem pont erről: "Bocsánat, hogyha kérdem,/ hogy ő miért és én miért nem?" :-)
A "Celeste Aida" áriában Radames hadvezér arról énekel, hogy ha győz az ellenségen, akkor feleségül veheti Aidát, a királyi udvarban vendégként-túszként tartott külföldi királylányt, akivel szeretik egymást.
A Képáriában ("Recondita armonia") Cavaradossi, a nemes származású festőművész arról énekel, hogy bár az éppen festett képen szerelmének, a barna Floria Toscának a vonásai összekeverednek egy nemrég látott, ismeretlen szőke szépségéivel, azért ő a valóságban csak Toscát szereti. (Lásd a Rendezzünk operát - 1 c. bejegyzést is.)
Az "A te o cara" (Neked, kedvesem) szerelmi vallomás közvetlenül az esküvő előtt: milyen jó, hogy annyi viszontagság után végre egymáséi lehetünk, s a szívem csak ezért dobog. (Ám az esküvő végül elmarad, lásd az A te o cara c. bejegyzést is.)
Alvarez természetesen óriási művész és az én személyes kedvencem is (lásd a A Bee Geestől Radamesig: Alvarez c. bejegyzést). De javaslom, szánjon rá időt az Olvasó és hallgassa-nézze végig Zanini Youtube-csatornáját is.
Mi a véleménye a felvételekről?
Végül ajánlom még az Opera-kadabra c. bejegyzést. Egy másik változat ugyanarra a témára?
