A brit ITV 2010  januárjában indította útjára a "Pop Star to Opera Star" (azaz Popsztárból operasztár) c. TV-vetélkedőt, ami nagyjából hasonlít  a Megasztárra vagy az X-faktorra.

Itt azonban a popszakmában már (valamelyes) nevet elért, könnyűzenei énekesek vetélkednek abban, ki tud szebben operát énekelni. Vannnak "mentorok" is, közöttük a híres tenor, Rolando Villazón (lásd a Villazón visszatér? c. bejegyzést).

A Wikipédia (igaz angolul) teljes áttekintést ad az eddigi két évadról, a versenyek lefolyásáról, a részvevőkről, nyertesekről, zsürikről és műsorvezetőkről.

Az első évad nyertese Darius Campbell volt. Jóvágású harmincasnak látszik, honlapján betekintést nyerhetünk a popszakmában készült felvételeibe (Live Twice, Kinda Love, Girl In The Moon stb.). Hangfaját a popszakmában gyakori falzett (fejhang) technika miatt a popvideókból nehéz megállapítani, de az hallatszik, hogy biztosan nem tenor. Azon - szerintem ritka - férfiénekesek közé tartozik, akik annak ellenére érnek el sikert a könnyű műfajban, hogy nem (sötét) tenorok.

Az operai jellegű éneklés során már hallható, hogy  Darius leginkább basszbariton sőt potenciális basszus. A vetélkedő alatt fura dolgokat kértek tőle, például elénekeltették vele a "Nessun Dorma" (Senki sem alhat) c. áriát Puccini Turandot c. operájából, ami manapság tipikus tenoráriának számít. Az, hogy a szintén tenorok kedvencének számító "Granada" c. dalt is elénekelte, "bocsánatos bűn", ez végül is minden hangfajú énekesnek jól állhat. Mondjuk, a lenyűgöző színpadi munkával  előadott  torreádor-dal ("Votre toast") Bizet Carmenjéből tényleg az ő hangfajának való volt.

A második évad nyertese Joe McElderry. Itt már a könnyűzenei videók (pl. az Ambitions) sem hagynak sok kétséget, hogy (a legkönnyebb típusú) tenorról van szó.

Az előadott operaáriák (például Nemorino románca Donizetti Szerelmi bájital c. operájából vagy a Nessun Dorma) jó stílusérzékről és operai értelemben képezhető hangról tanúskodnak.

Mi a tanulság? Az biztos, hogy a popsztárokból nem lett operasztár abban az értelemben, hogy valószínűleg képtelenek lennének egy valódi operában, mikrofon nélkül - akár órákig énekelve - helytállni.

Viszont jó "crossover"-előadások születtek. Az áriákat popos vonásokat mutató, de azért a klasszikushoz közel álló kísérettel mutatták be, általában lerövidítve és a bonyolultabb díszítések nélkül. Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy ez az opera jövője. :-)

Továbbá jó reklám volt ez az operának és Rolando Villazónnak személyesen. Még az is lehet, hogy utóbbit ugyanakkor a legönzetlenebb szándékok vezették.

Mindkét győztes rokonszenves és tehetséges fickó.

Hogy ne maradjunk női szereplő nélkül, lássuk, hogyan küzd meg - eredményesen és szépen - Marcella Detroit a "Shakespeare Sisters"-ből a "Casta Diva" áriával (Bellini: Norma c. operájából). 

Természetesen foglalkoztunk már korábban a fentebb említett áriákkal, a tárgymutató a segítségünkre lesz.

Kellene-e ilyen vetélkedő itthonra? Szerintem igen, nagyon is.

De mi az Olvasó véleménye? Vagy rajtam kívül már mindenki tudja, hogy lesz ilyen?