Az operával foglalatoskodva láttam már néhány fura rendezői fogást vagy hallottam/olvastam ilyesmikről.

Meg sem lepődtem tehát, amikor Muszorgszkij: Borisz Godunov c. operájának DVD-je "in medias res", azzal kezdődött, hogy az ál-Dimitrij és Marina enyelegnek egymással, a szentatya pedig a hit szolgálatába kívánja őket állítani, amikor majd férj-feleségként minden oroszok urává lesznek.

Az sem lepett meg igazán - pedig elég fura volt -, hogy a címszereplő, Borisz Godunov összesen csak pár percet énekelt, azután meghalt, s még egy egész felvonás volt hátra.

Amikor a DVD lepörgött, kicsit furcsálltam, hogy Muszorgszkij kb. másfél órába bele tudta sűríteni az egész dolgot, de hát, végül is, zseni volt, ugye... (Bevallom, korábban nem láttam még egészben a Borisz Godunovot.)

Tetszettek az énekesek, így hát kivettem a dobozból a mellékelt ismertetőt, hogy nyugodtan átböngészhessem a szereplőlistát. Hopp, a füzetke alatt - még egy DVD-lemez! Ránéztem és megkönnyebbültem: akkor hát nem kell "agyalnom", hogy mit akart mondani a rendező mindezzel...

És megnéztem a kimaradt első két felvonást is.

Kicsit azért úgy éreztem magam, mint az egyszeri ember, aki mérges lett, mert elmondták neki, mi a vége a Napóleonról szóló izgalmas könyvének.

Különben jó felvétel: A szentpétervári Mariinszkij-színház és a Kirov Balett előadása, vezényel Vlagyimir Gergijev, rendező: Andrej Tarkovszkij. Borisz Godunov: Robert Lloyd - nagy hang, és még egy tucat hasonló kaliberű orosz énekes. Hang- és képtechnikailag is kiváló.

Andrej Tarkovszkij nagy orosz filmrendező volt, olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint az Andrej Rubljov és a Stalker. (Ezek a filmek valaha revelációként hatottak, magam is láttam őket.) A nyolcvanas évek elején Tarkovszkij elhagyta a Szovjetuniót és 1983-ban a londoni Covent Garden operaházban rendezte meg a Borisz Godunovot. Ebben a rendezésben játszották el és vették filmre a művet 1990-ben a Mariinszkij-színházban - több évvel Tarkovszkij halála után.

Egy kis betekintés abba, milyen egy nagyszabású szabadtéri  Borisz Godunov-előadás itthon, de persze eredeti nyelven. Ha jól hallom, a tömeg sűrűn énekli, hogy "szláva, szláva". Amint annak idején az iskolában megtanultuk, az orosz "szláva" szó annyit tesz magyarul, hogy "dicsőség, hála".

Nyikita Sztorojev - a Csokonai Színház Borisz Godunov-előadásának címszereplője - koncerten énekli Borisz monológját. Az immár hat éve cár Borisz panaszkodik, hogy bár övé minden hatalom és jól mennek a dolgok Oroszhonban, a jövő bizonytalan, ő pedig állandóan búskomor. Az is kiderül , főleg mitől retteg: látomásaiban a megöletett gyermek, az igazi trónörökös, véresen, vádlón közelít felé...

Borisz Godunov IV. (Rettegett) Iván  cár bizalmasa volt, majd az utód, a gyengeelméjűnek mondott Fjodor cár sógora és legfőbb támasza. Végül a titokzatos módon meghalt kisgyermek trónörökös (Fjodor féltestvére) helyett - az addigi cári dinasztia elfogytával - őt választotta cárrá a nemesek (bojárok) gyűlése. Ám évek múlva egyszer csak felbukkan valaki, aki a halottnak hitt Dimitrij trónörökösnek mondja magát, s hadával Borisz trónját fenyegeti...

Az operában Borisz cár bűnös a gyermek halálában. A Klió történettudományi szemléző folyóirat egyik cikkében érdekes elemzést találunk Godunovról és koráról.

Akárhogy is, a mű csodálatos tabló, amelynek révén nagy lépést tehetünk Oroszország megismerése, megértése felé.

Szeretne az Olvasó ezek után igazi nagy hatalmat? Biztos?

Szerző: alvarezfan1111  2011.03.06. 19:45 Szólj hozzá!

Címkék: tarkovszkij andrej csokonai színház borisz godunov muszorgszkij mogyeszt sztorojev nyikita

A bejegyzés trackback címe:

https://operazona.blog.hu/api/trackback/id/tr443110849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása