Közeleg a Karácsony ünnepe. Lassan lecseng az ajándékvásárlási láz, nemsokára eljön az a régen várt, nyugodt néhány óra, amikor a közlekedés is leáll, s mindenki - őszintén - megpróbálja a másikat annyira szeretni, amennyire zaklatott korunkban ez lehetséges.

Talán nem kellene ennyire készülni, talán többet kellene a lényeggel foglalkozni? Vagy épp a készülődés a legszebb az egészben? Régen volt, hogy kicsik voltak a gyermekeim. A Szenteste napján, délután el kellett vinnem őket sétálni, hogy addig a nejem - a gyerekek Jézuskájának képviseletében - elő tudja készíteni az ajándékokat. Utólag úgy tűnik, hogy ezek a séták - a várakozással teljes hangulatban - legalább akkora nyomot hagytak a gyerekekben, mint a fenyőfa és az ajándékok.

Sokan csak akkor látjuk, mennyire át vagyunk itatva a keresztény hittel, hagyományokkal, kultúrával, amikor más vallású, más kultúrájú országokban járunk. Furcsa, de kedves vonás, hogy mégis, olyan országokban is ünnep a Karácsony, ahol a hozzá kapcsolódó vallási háttérről szinte semmit sem tudnak.

A Karácsonyhoz kapcsolódó operák közül  Massenet: Werther c. műve jut eszembe. Ez Goethe regénye alapján készült, egy boldogtalan szerelem története. A következő videóban Werther - micsoda ellentét! - Karácsonykor betoppan reménytelen szerelméhez, a férjezett Charlotte-hoz és beszélgetésük során idézi neki Ossian, a költő egy szomorú versét, arról, hogy fölösleges a tavasz pezsdítő lehellete annak, akinek nincs reménye, akinek az élete merő bú és keserűség. Ez a "Pourquoi me réveiller?" c. híres ária témája. Marcelo Alvarez  énekel, Charlotte: Carmen Oprisanu.

Werther szomorú története még jobban megerősíti bennünk, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe és, hogy örülnünk kell, hogy vannak szeretteink. Ugyanakkor a Karácsony kulturális esemény is. A "Silent Night" ("Stille Nacht", Csendes éj) hagyományos, szép előadását tekinthetjük meg egy USA-beli egyetemi kórustól: Adelphian Concert Choir, University of Puget Sound.

A zenét válogatva találtam rá a londoni Libera fiúkórus honlapjára. Sokan szeretik a fiúkórusokat a fiúszoprán áttetsző, éteri hangzása miatt, amely - legalábbis az elterjedt nézet szerint - jelentősen különbözik a lányokétól. S amiből azután testes bariton vagy kormos basszus lesz - tenorrá általában az altok válnak. :-) Itt egy rövid részlet, hogyan éneklik ők a "Silent Night"-ot (az oldalon válasszuk ki s indítsuk el a dalt). Érdemes felkutatni a teljes verziót is.

A szintén közkedvelt "O Holy Night" karácsonyi éneket Roisin O'Reilly adja elő gitárkísérettel, tiszta, szép ír stílusban (az oldalon válasszuk ki s indítsuk el a dalt).

Végül Christopher Rye sajátos, mai hangvételű dalával és videójával kívánok boldog Karácsonyt a blog Olvasóinak.

Az év végén aligha tudjuk elkerülni, hogy meg ne nézzük valamelyik TV-csatornán Johann Strauss: Denevér c. vígoperettjét. (A MTV videotárában teljes egészében megtekinthető.) Jó előkészület lehet a fergeteges szilveszteri bulira: íme, mi minden történhet egy bálon! 

Azután pedig itt az új év, remélhetőleg minden jóval és új operablog-bejegyzésekkel. :-)

BUÉK!