Korosztályom számos tagjához hasonlóan fiatalon rajongtam az akkor menő beatmuzsikáért, a Beatlesért, a Rolling Stonesért, az Illés zenekarért és másokért. Az öcsémmel még gitárt is eszkábáltunk magunknak, s amikor apánk egy-egy igazi spanyolgitárral lepett meg bennünket, megkezdődhetett az ádáz gitártanulás. Persze nem tanárnál, olyan nálunk nem volt, hanem csak úgy, utánzással. Megpróbáltunk valakit találni, aki már tud valamit játszani, s addig próbálkoztunk, amíg nem ment nekünk is. Én csaknem 20 éven tanulgattam így is, elmélyültebben is. Játszottam magányosan, beatzenekarban, "városi zenét" játszó formációban és egyre többet énekeltem.

Tizennégy év körül lehettem, amikor egy este unalmamban bekapcsoltam a TV-t, s ott furcsa dallamokkal egy férfi és egy nő valamilyen ajtó kinyitásáról vitatkozott. Bár szörnyű "butaságnak" találtam az egészet, ki tudja miért, talán a zenéből-énekből áradó furcsa hangulat miatt mégis végignéztem. Ma már tudom, hogy Bartók: A kékszakállú herceg vára c. operáját láttam.

Debrecenben jártam középiskolába. Egyszer - ha jól emlékszem - az iskola kapott néhány ingyenjegyet a Csokonai Színházba, s többek között engem ért az a "megtiszteltetés", hogy elmehettem az előadásra. Ha jól emlékszem, Goldmark: Sába királynője c. operáját adták. A kilátásba helyezett büntetés hatására beleegyeztem, hogy tényleg elmegyek, csak azt kértem, hogy a haveroknak ne szóljanak erről. A színházban azután percek alatt rájöttem, hogy a szimfonikus zenekar és az ének nem úgy szól ott, mint egy "Szokol" zsebrádión keresztül, s valójában egészen elviselhető ez is, ha nem is olyan, mint a beat (vagy az akkor kialakuló rock).
A többi iskolai ingyenjegyet már majdnem kértem.

Harminc körül már operabérletünk is volt a feleségemmel és rá kellett jönnöm, hogy a sok beatzene eljuttatott a komolyzene és az opera élvezetéig.

Foglalkozásom révén sok fiatal felnőttel találkozom nap mint nap, s igyekszem nekik átadni valamit az operaszeretetemből is. Rendszerint a legalkalmatlanabb módon és időpontban. Remélem ez a blog hamarosan számos bejegyzést tartalmaz majd, s a jövőben csak a blog címét kell megadnom majd az engem körülvevőknek. De mindenki másnak is jó szívvel ajánlom, aki nem tud sokat az opera világáról és bennfenteskedés és nagyképűség nélkül akar valamit olvasni róla. Persze nem ígérem, hogy mindig hibátlan és tökéletesen cizellált leszek. A sajtóból, internetes rajongói klubokból, blogokból és személyesen is ismerek "félelmetes" operaszakértőket - még nekik sem mindig sikerül. Nyilván sok vitatható, egyéni véleményt is megfogalmazok majd. De szeretnék használni mindezzel.